A mai világban egy halálos betegségnek kikiáltott, sokak számára rettegett dolog a rák. Valahogy úgy gondolunk rá, hogy igen-igen, mindenkinek van ismerőse, távoli rokona, aki ebben szenved, esetleg meg is halt miatta, de ugyan már, ez velem nem történhet meg!
Amikor kiderül, hogy de igen, most mégis velünk esik meg ez, akkor a félelmen kívül egyfajta szégyenérzés is kialakul sokunkban. Én sem és a környezetem több tagjánál is azt láttam, erről legszívesebben nem beszéltünk volna senkivel. Amiről nem beszélünk, az pedig nincs is!?
Miért alakulhat ki a szégyen érzése? Mert azt hisszük, ez a betegség egy szégyenfolt rajtunk? Igen, a "happy-family" képbe nem férünk már bele! Mert a nagyvilág felé mindenki a szebbik oldalát kívánja mutatni. Mennnyire boldogok, gazdagok, okosak vagyunk, és a tökéletes életünket kitesszük a kirakatba, a mocsokról és szemétről, ami azért mindenhol ott van, inkább nem beszélünk! Egy tökéletes színjáték, ami sokszor nem is tudatosan alakul ki, hanem ezt látjuk TV-ben, halljuk a rádióban, olvassuk a neten vagy újságokban és automatikusan erre törekszünk. És akkor ezt a képet felborítja egy ilyen betegség, amit nem lehet eltűntetni, hisz kihullik a hajunk, lesoványodunk, kimaradunk a munkából, elmaradunk a társadalmi életből, stb.
Nagyon komoly kihívást jelent ennek az új helyzetnek az elfogadása! De eljön az a pont szerintem mindenkinél, amikor ezek a leplek lehullanak és ott állunk pőrén, magunkkal szemben és nem a díszes jelmez lesz a legfontosabb, hanem maga az ÉLET. Amikor örülünk, mert örülhetünk, hogy ezt a napot is megéltük!!!
Hihetetlen, milyen tisztulási folyamatokon megy át az ember!
Ezt segíti Bagdi Bellától az egyik nagy kedvencem:
De nézzük tovább! Ugye, a félelem és a szégyen bennünk kialakult érzések, de mi a helyzet a többi emberben kialakuló érzéssel és reakcióikkal? Hát azt kell mondanom, sok mindennel találkoztam! Lehet, hogy nem az összes reakcióval sikerült szembesülnöm, de a nagy többséggel biztos. Most ezeket nézzük kicsit át, hogy ne érjen senkit "meglepetés", amikor épp azt meséli, hogy ő vagy esetleg a gyermeke rákos.
1. Azt gondolom, a legtöbb ember ilyen rossz hír hallatán azonnal megsajnálja az illetőt. Főleg, ha közelebbi-távolabbi ismerőse vagy. Szóval ez egy természetes reakció. Bár a sajnálat egy negatív gondolat, segíteni ezzel semmiképp nem lehet. Egy igazán jószándékú ember ezért a hírtelen sajnálkozás után bíztatólag mondd pár pozitív dolgot, és tudja, hogy sokkal többet tud segíteni, ha támogató jelleggel fordul a beteg felé. Felajánlja a segítségét, rendszeresen érdeklődik és bíztatja, ösztönzi és erőt ad neki.
2. De van az a verzió, amikor a sajnálat átcsap önsajnálatba. Igen, akármilyen érdekesen hangzik, sokan ilyenkor belegondolnak, mi lenne, ha ez velük történne meg, és akkor elkezdik magukat sajnálni. Érdekes szituáció:) Na ez a típus nehezen tud erőt adni és bíztatni. Leköti minden gondolatát a mély empátiának hitt önsajnálata.
3.Aztán találkoztam olyannal is, aki a sajnálatból átlendült "lesajnálásba". Amikor úgy nézett rám, mint egy lúzerre, akinek az életben semmi nem jön össze. Fura érzés volt, egy estén át szinte el is hittem, hogy igaza van, de aztán helyreraktam magam fejben:) A dolog pikantériája, hogy az illető egy kétgyerekes anyuka volt... Az ő mondatai kb. arról szóltak, hogy "Ba...., te ezt jól kifogtad!"
4. Volt olyan eset, aki túlaggódta, és a legrosszabbra gondolt azonnal. Ez szinte vicces volt, mert nekem kellett még őt bíztatnom, hogy semmi vész, túl leszünk rajta és végigcsináljuk!
5.És a legegoistább megnyilvánulással akkor találkoztam, amikor az illető, miután megkérdezte tőlem, mi a baja a kislányomnak és én röviden elmondtam, közölte, hogy igen-igen, az elég kemény, de rá pedig egy vesekő-eltávolító műtét vár és hogy neki ezért mennyire rossz! Akkor közöltem vele, hogy túl fogja élni és otthagytam!:)
Senki ne lepődjön meg azon, hogy mindenkinek a saját gondja a legnagyobb! De Albert Einstein idézete nagyon idevág:
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése