Honnan meríthetünk erőt?

"Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak... ha képesek vagyunk megteremteni belső békénket, akkor bármilyen nehézséget hozzon is számunkra az élet, alapvetően jól fogjuk érezni magunkat. És bár ebben a külső tényezőknek kétségkívül fontos szerepük van, tévedés lenne azt hinnünk, hogy ezek valaha is képesek bennünket tökéletesen boldoggá tenni."

Dalai Láma

Erőt sok mindenből tudunk meríteni, de tényleg!:)

Aki hisz Istenben, az ilyenkor hozzá fordul. És aki nem, néha az is...

Sokszor azt lehet látni, hogy az ateista emberek a legerősebbek, mert gondolkodásuk szerint minden rajtuk múlik, ezért keményen tudnak küzdeni, dolgozni a céljukért.

Legyen valaki Istenhívő, higgyen valamelyik keleti filozófiában vagy érezze úgy, hogy a saját sorsa csakis saját magától függ, a lényeg a hozzáálláson van!
Első lépésként tudja a türökbe nézve azt mondani, hogy szeretem magam és fontos vagyok magamnak, ezért megteszek mindent a meggyógyulásomért.
Próbálja a gondolataiból kitörölni a félelmet, lássa meg a dolgokban a pozitívumokat, szánjon magára elegendő időt és próbálja meg felcserélni a negatív gondolatait pozitívokra.
Merjen segítséget kérni másoktól!
Mondja ki az érzéseit, ne hagyja tovább elfolytva magában. Merje kinyilvánítani mások iránt érzett szeretetét.
Legyen minél többet a szeretteivel, tegye félre azokat a dolgokat és elfoglaltságokat, amik tehert jelentettek korábban.
Kerülje a negatív kisugárzású embereket, nézzen vidám filmeket, szórakozzon, nevessen rengeteget!
Élvezze az Életet! Ez mindenkinek mást jelent, de a cél, hogy a terhektől mentesítsük magunkat, hogy a felszínre tudjon jönni az igaz valónk! Mert minden ember igaz valója egy erős, kitartó, bölcs forrás, aminek ha átadjuk életünk vezérfonalát, és hagyjuk, hogy ne az egónk, a tudatunk irányítson, akkor eljutunk a gyógyulásig.

Jusson eszünkbe, hogy akármilyen nehézségeink vannak éppen, mindig él legalább egy ember, akinek még nehezebb!!!Lássuk meg, hogy lehetne még elkeserítőbb a helyzetünk, mint amilyen most. Bagdi Bellát szeretném most idézni:

"Aki azt akarja, hogy megvalósuljanak az álmai, az segítsen beteljesíteni valaki másnak az álmait.
 Amikor kielégítjük valakinek a szükségleteit, akkor Isten mindig kielégíti a mi igényeinket. 
 Aki magányos, az ne ücsörögjön az önsajnálatában. Menjen és segítsen valakinek, aki magányos.
 Akinek az élete nagy válságban van, anyagi nehézségekkel küzd, lásson hozzá mások bajainak  enyhítéséhez.
 Magot kell vetnünk, hogy Isten aratással ajándékozzon meg bennünket."

Adjuk meg magunknak azt, amire már régóta vágytunk (ha megoldható):ez legyen egy  új hobbi, egy utazás, stb. Bármi, ami hatalmas örömet okoz.
Ez segít az önértékelésben, elfeledteti a szorongást, félelmet, dühöt, rossz gondolatokat. Ha mégis előjönnének ezek, mert fognak, de talán már egyre ritkábban és már egyre gyengébb mértékben fognak megérinteni minket, akkor beszéljük ki, vagy írjuk ki magunkból! Ha azt a módszert választjuk, hogy a latrinából mi húzzuk ki saját magunkat a gallérunknál fogva, akkor nagyon hasznos lehet egy napló vezetése. Ha azt akarjuk, hogy mások segítsenek minket kihúzni ebből, akkor pedig olyan embert keressünk, akinek el tudjuk, merjük mondani legsötétebb gondolatainkat is. Van, aki csak nagyon közelálló embernek mer ennyire megnyílni és van olyan is, aki inkább "vad idegennek" tud könnyebben. Egyénfüggő.

Keressünk nekünk valót a terápiás módszerek közül: művészetterápia számtalan ága közül biztos mindenki talál magának valót. (tánc, zene, festészet, szobrászat, egyéb kézműves technikák)

Erőt adni azok a dolgok tudnak, amik vagy akik pozitív érzéseket váltanak ki belőlünk. Legyünk sokat a tiszta természetben (túrázás, kertészkedés) , kerüljünk közel az állatokhoz ( ló, kutya kimondottan sokat segíthet), gyerekek és pozitív kisugárzású emberek társaságát keressük.

De amikor egyedüllétre vágyunk, teremtsük meg ennek is a lehetőségét. Egy imádság, egy meditáció, a gondolataink összeszedése, elemzése is sok erőt adhat.

A gyógyulás időszaka a befelé fordulás időszaka, hisz a komoly lelki utat csak egyedül tudjuk végigjárni, de a sikerhez időt kell szánnunk a töltekezésre is! Tegyük félre a racionalitásunkat és hagyjuk, hogy a lélek szava és igénye irányítson minket.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy a betegségünk nem Isten csapása, hanem egy jel, egy figyelmeztetés, hogy minőségileg változtassunk életünkön, akkor lesz egy cél a szemünk előtt, ami átlendít a mindennapi fájdalmakon. És ha ehhez még a humorunkat, jó kedvünket is meg tudjuk tartani, igazán gyors ütemű lesz a gyógyulás!


Nevessünk sokat, a nevetés "ragályos"! Jó nevetést mindenkinek!:)