Jézus élete, tettei, tanításai jutnak eszembe, és az a hihetetlen nehéz feladat, hogy az emberiség megváltásáért legyőzze magában a kísértést és önként felvállalja a kereszthalált. Mert a sok szenvedésen túl, talán a legnehezebb jelenete életének az a része lehetett, amikor a Gonosz megkísértette a Gecsemáné kertben.
Felvállalni a saját szenvedésünket egy sokkal magasztosabb, felettünk álló célért. Ez az önfeláldozás és önzetlenség legmagasabb foka. Amíg a saját szemszögünkből nézzük életünket, addig a testi szenvedéseknek "nincs értelme". De ha képesek vagyunk más szintről a helyzetünkre tekinteni, máris megjön a válasz a
Miért-jeinkre. És hiszek abban, hogy kevesen kapunk hasonlóan nehéz helyzetet, mint Jézus,( hál'Isten) szóval a mi szenvedésünkből lehet kiutat és megoldást találni a változtatásra! Mert nem az a cél, hogy szenvedésben éljünk, hanem hogy a szenvedések árán tapasztaljunk és tanuljunk, ha máshogy nem megy:)
"Kiment, és ment az Ő szokása szerint az Olajfák hegyére, követték pedig Őt az Ő tanítványai is. És mikor ott azon a helyen volt, mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. És Ő eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esett, imádkozott, mondta: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e poharat, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! És angyal jelent meg neki mennyből, erősítve Őt. És haláltusában volt, buzgóságosabban imádkozott, és az Ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És miután fölkelt az imádkozástól, az Ő tanítványaihoz ment, és alva találta őket a szomorúság miatt, és mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Luk. 22:39-46
Nézzük kicsit ennek a napnak azt az üzenetét, hogy bűneink megbocsátását nyertük el ezáltal a cselekedet által. A bűnbocsánat isteni tulajdonság, amire nekünk is törekednünk kell. Ez sok esetben nagyon nehéz lépésnek tűnik, de a legjobb megoldás erre az, ha ki tudunk lépni a saját nézőpontunkból és legalább a másik szemével, vagy még jobb, ha "fentről letekintve" szemléljük az adott történéseket. Ezzel rávilágíthatunk arra, hogy az illető annak a helyzetnek egy elszenvedő alanya volt és nem szándékosan okozta a fájdalmat nekünk, vagy ha szándékosság volt is benne, akkor is az akkori "tudásának", lelki állapotának és képességeinek megfelelő legjobb döntését hozta meg. Egy kis hasonlattal élve: egy kismacskától ne várjunk el oroszlánbőgést, mert akármennyire is igyekszik, nem lesz arra képes. :)
És ez igaz a magunknak való megbocsátásra is!!!!Ami szintén ugyanolyan fontos, hiába nehéz. De szeressük magunkat és lássuk gyengeségeinket!
És ami még a mai nappal kapcsolatban eszembe jutott, az a hála! Tudjunk hálásak lenni mindazért, ami épp jelen van az életünkben. Mert bármi is legyen az, minket szolgál, értünk van jelen. És ez nem a csendes beletörődés, hanem a tiszta szívből érzett elfogadás. Ehhez viszont kell az a fajta tudás, amivel a dolgok mögé láthatunk.
Aztán eljön a Húsvét és vele együtt a legnagyobb üzenet az emberek számára: Ne féljetek! Hisz nincs halál, megváltódtunk Jézus által.
Áldott húsvétot mindenkinek!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése