Amikor egy betegség kialakulásával szembesül az ember, akkor figyelembe kell vennie azt a nagyon fontos tényt, hogy minden ember más, nincsenek általános gyógymódok, amik mindenkire egyformán hatnak. Az is csak egy nézőpont, miszerint a betegségek nagyon nagy része lelki eredetű lenne. Ha egy olyan komoly betegségről beszélünk, mint a rák, akkor pedig mindenképp egyénre szabottan kell megfejteni az igazi okokat. Éppen ezért, az itt leírtakat mindenkinek a saját életére kell vetítenie ahhoz, hogy a valós képet lássa. Ehhez pedig sokszor fájdalmas emlékeket, bennünk maradt dühöt, ingerültséget, szomorúságot, keserűséget, csalódottságot, haragot kell a felszínre hozni. Ez alapfeltétele a helyes önismeretünknek, ami nélkül nem tudjuk a gyógyító energiáinkat felszabadítani.

Egy hasonlattal élve ez olyan, mintha egy kamrába mindenfélét bepakolunk, aminek sehol máshol nem találunk helyet és egyszer azt vesszük észre, csótányok lepik el a konyhánkat. Nem tudjuk, pontosan honnan jönnek, mennyien vannak, de egyre merészebben kijönnek a kamrából és az éhségük és főleg a szomjúságuk miatt egyre többen ellepik a konyhánkat. Ha csak a felszínes tüneteket akarjuk megszűntetni, azaz a konyhába való bejutásukat, akkor észre kell vennünk, hogy ideig-óráig megnyerhetünk egy csatát, de a háborút ők fogják nyerni. Viszont, ha bemegyünk a kamrába, és mindent kipakolunk belőle, ami csak az utunkban van, akkor hírtelen hatalmas káosszal találjuk magunkat szembe (ez a tudatalattinkban lévő elfojtások sokasága), de kitartó munkával el fogunk jutni arra a pontra, amikor üres lesz a kamra, megtaláljuk a kis lyukat, amin át bejutottak a csótányok. Akkor kezdődhet a renoválás. Lyuk betömése, a kipakolt holmik átszortírozása, a felesleges, "lejárt szavatosságú" kacatok kidobása,  meszelés, a még fontos és használhatóak letörölgetése és helyére tétele.

És ez egy kemény munka! Nehéz részei vannak, de a végeredmény felemelő érzés lesz, ígérem!:)
A testünk is pont így működik, mint a példámban a kamra. Amíg bírja, addig gyógyítja önmagát, de ha már túl sok "szemét" marad benne, az egyre nagyobb terhet okoz neki és egyre erősebb tüneteket produkál, hogy végre észrevegye a TUDAT, hogy itt nagy a gond! Ugyanis a betegség is egy tünet és valamire fel akarja hívni a figyelmet ez által a testünk, lelkünk. Szóval, ha  tudatosítjuk magunkban, hogy ez egy megoldásra váró feladat, és a hozzáállásunkat ennek megfelelően megváltoztatjuk, akkor rájövünk, hogy nem csak a betegség oka, de a megoldás kulcsa is mi magunk vagyunk!


Persze ekkor jön egy nagy adag bűntudat, hogy mit is okoztunk magunknak!!! Ezen a ponton viszont nem szabad elakadni, mégha nehezünkre is esik szembenéznünk saját hibáinkkal és saját felelősségünkkel, de túl kell lendülnünk, és erőt kell, hogy adjon az, hogy a gyógyulást is mi tudjuk előidézni!

Tehát, fontos a testi - lelki méregtelenítés, hogy beindulhasson az öngyógyítás.

Ha menet közben úgy látjuk, hogy megtorpanunk, kérjünk, merjünk kérni segítséget! Sokszor sokkal jobb egy idegennel megbeszélni, kibeszélni életünk sötét oldalát, mint ismerősökkel.
Egy szakember (pszichológus, kineziológus, lélekgyógyász) objektivitása sokat tud lendíteni a dolgaink más nézőpontból való szemléléséhez.

Szívből ajánlom otthoni "munkához" ezt a kis videót: (Bagdi Bella:Elengedés)

Kezdjünk el dolgozni magunkért, tegyünk lépéseket a gyógyulásunk irányába, és meglátjuk, minél előrébb haladunk, annál inkább értékessé fogunk válni a magunk szemében! És ez nem egoizmus! Hanem helyes önértékelés! Mert a legnehezebb és egyben legszebb győzelem legyőzni Önmagunkat!