Húsvét üzenete - bűnbocsánat

Ma 2013. Nagy Pénteke van. A húsvét a kereszténység igen kettős ünnepe. Ünnepeljük Jézus feltámadását. Igen ám, de Nagy Péntek a keresztre feszítésének napja, azaz gyásznap.A gyász elgondolkodtatásra sarkallja az embereket. Elmélkednek az elhunytról, a vele való kapcsolatukról, az Élet értelméről, a saját életükről, stb.
Jézus élete, tettei, tanításai jutnak eszembe, és az a hihetetlen nehéz feladat, hogy az emberiség megváltásáért  legyőzze magában a kísértést és önként felvállalja a kereszthalált. Mert a sok szenvedésen túl, talán a legnehezebb jelenete életének az a része lehetett, amikor a Gonosz megkísértette a Gecsemáné kertben.

Felvállalni a saját szenvedésünket egy sokkal magasztosabb, felettünk álló célért. Ez az önfeláldozás és önzetlenség legmagasabb foka. Amíg a saját szemszögünkből nézzük életünket, addig a testi szenvedéseknek "nincs értelme". De ha képesek vagyunk más szintről a helyzetünkre tekinteni, máris megjön a válasz a 
Miért-jeinkre. És hiszek abban, hogy kevesen kapunk hasonlóan nehéz helyzetet, mint Jézus,( hál'Isten) szóval a mi szenvedésünkből lehet kiutat és megoldást találni a változtatásra! Mert nem az a cél, hogy szenvedésben éljünk, hanem hogy a szenvedések árán tapasztaljunk és tanuljunk, ha máshogy nem megy:)


"Kiment, és ment az Ő szokása szerint az Olajfák hegyére, követték pedig Őt az Ő tanítványai is. És mikor ott azon a helyen volt, mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. És Ő eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esett, imádkozott, mondta: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e poharat, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! És angyal jelent meg neki mennyből, erősítve Őt. És haláltusában volt, buzgóságosabban imádkozott, és az Ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És miután fölkelt az imádkozástól, az Ő tanítványaihoz ment, és alva találta őket a szomorúság miatt, és mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Luk. 22:39-46



Nézzük kicsit ennek a napnak azt az üzenetét, hogy bűneink megbocsátását nyertük el ezáltal a cselekedet által. A bűnbocsánat isteni tulajdonság, amire nekünk is törekednünk kell. Ez sok esetben nagyon nehéz lépésnek tűnik, de a legjobb megoldás erre az, ha ki tudunk lépni a saját nézőpontunkból és legalább a másik szemével, vagy még jobb, ha "fentről letekintve" szemléljük az adott történéseket. Ezzel rávilágíthatunk arra, hogy az illető annak a helyzetnek egy elszenvedő alanya volt és nem szándékosan okozta a fájdalmat nekünk, vagy ha szándékosság volt is benne, akkor is az akkori "tudásának", lelki állapotának és képességeinek megfelelő legjobb döntését hozta meg. Egy kis hasonlattal élve: egy kismacskától ne várjunk el oroszlánbőgést, mert akármennyire is igyekszik, nem lesz arra képes. :)
És ez igaz a magunknak való megbocsátásra is!!!!Ami szintén ugyanolyan fontos, hiába nehéz.  De szeressük magunkat és lássuk gyengeségeinket! 


És ami még a mai nappal kapcsolatban eszembe jutott, az a hála! Tudjunk hálásak lenni mindazért, ami épp jelen van  az életünkben. Mert bármi is legyen az, minket szolgál, értünk van jelen. És ez nem a csendes beletörődés, hanem a tiszta szívből érzett elfogadás. Ehhez viszont kell az a fajta tudás, amivel a dolgok mögé láthatunk. 

Aztán eljön a Húsvét és vele együtt a legnagyobb üzenet az emberek számára: Ne féljetek! Hisz nincs halál, megváltódtunk Jézus által.

Áldott húsvétot mindenkinek!:)

Testi tünetek lelki megfelelői

És akkor térjünk rá a blog igazi témájára:

Minden betegség lelki eredetű, hisz lelkünk jelzései, figyelemfelhívása a betegség. Így a betegség igazából egy TÜNET. Tünete a lelkünk "megbetegedésének". Így a gyógyulás is akkor valósulhat meg, ha lelkünket hozzuk rendbe. Ép testben ép lélek!!!És ez fordítva is igaz, hogy ha a lelkünk ép, akkor a tesünk is egészséges lesz.


Először kezdjük a fejünknél, ami az irányító központunk. A két agyféltekénk más-más funkciót lát el, és a testünk ellentétes oldalát irányítja. Azaz a bal agyfelünk a jobb oldalunkat, míg a jobb a bal oldalunkat irányítja.
A bal agyfelünk a racionalitást, a logikus gondolkodást, a térlátást végzi, ezáltal a férfi tulajdonságokat szimbolizálja, a jobb agyfelünk pedig a kreativitás, a művészetek központja, így a női tulajdonságok jellemzik.
A férfi minőséget a teremtés, megalkotás, a cselekvés és az ehhez szükséges éles látás, logikus gondolkodás, erőteljes megnyilvánulás jellemzi, míg a női minőségre a befogadás, az elfogadás, az érzelmek világa, a lágyság és finomság a jellemző.
Mindkét minőség benne található mindannyiunkban. Az egyensúlyunk megtalálásához pedig mindkettő felszínre hozására, és adott esetekben előtérbe helyezésére van szükség.

Ez azért nagyon fontos, mert fájdalmaink, betegségeink konkrét helye nagyon sokat elárul az ahhoz tartozó problémáról.Ezért, ha az agyi területen van probléma, akkor a bal oldal a "férfi-oldal" és a jobb a "női-oldal", míg a testünk többi részére pont fordítva igaz!!!
Ez leginkább azoknál a szerveknél igaz, amik mindkét oldalon megtalálhatók. Így például nem ugyanazt az üzenetet hordozza magában a bal láb törése mint a jobb láb törése...és így tovább.


Ha beazonosítottuk a probléma helyét, akkor jöhet az adott szerv által küldött üzenet dekódolása. Nagyon sok esetben szinte az egyszerű biológiai ismereteink alapján rájöhetünk, nagyjából mit szimbolizálhat az adott testrész. Ugyanis azt kell csak végiggondolnunk, hogy milyen szerepet tölt be a testünk működésében. Nézzünk egy egyszerű példát.
A tüdő. Az éltető levegőt juttatja el a sejtjeinkhez, az elhasználtat pedig vissza a környezetünkbe. Mire asszociálunk leginkább a levegővel kapcsolatban? Levegő - repülés - szabadság.
Ha minket a szabadságunkban nagy mértékben korlátoznak, akármilyen formában is, azt a tüdőnk megbetegedése jelzi egy idő után. "Fellélegezhetünk", ha visszaszerezzük életterünket...
Ez csak egy példa a sok közül. De valahogy eképpen érdemes gondolkodni, és sokszor magunktól is rá tudunk érezni a dolgok lényegére. Persze eltérő tüdőbetegségek eltérő információt hordoznak az elménk számára.Így a pontos problémafelderítéshez mélyebbre kell ásni...


Most jöjjön egy rövid videó, ami első ránézésre egyáltalán nem vág a témánkhoz. A jobb agyféltekés rajzolásról szóló rövid riport mégis rávilágít kicsit arra, hogy mennyire nagy a különbség jobb és bal agyfelünk között, és hogy az emberek nagy többségét a bal agyfélteke irányítja leginkább.  És figyeljünk oda a videó utolsó mondataira :-) Mert sokkal több dologra képesek vagyunk, mint amiről azt gondoljuk!

Az életben mindenben, így ebben is törekedjünk az arany középútra! Találjuk meg és tudjunk különbséget tenni a dolgok között az alapján, hogy a logikus bal agyfelünkre van-e hozzá szükségünk, vagy inkább a kreatív jobb agyfelünkre. Az egyensúly megtalálása segít leginkább élethelyzeteink tökéletes lereagálására.

Honnan meríthetünk erőt?

"Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak... ha képesek vagyunk megteremteni belső békénket, akkor bármilyen nehézséget hozzon is számunkra az élet, alapvetően jól fogjuk érezni magunkat. És bár ebben a külső tényezőknek kétségkívül fontos szerepük van, tévedés lenne azt hinnünk, hogy ezek valaha is képesek bennünket tökéletesen boldoggá tenni."

Dalai Láma

Erőt sok mindenből tudunk meríteni, de tényleg!:)

Aki hisz Istenben, az ilyenkor hozzá fordul. És aki nem, néha az is...

Sokszor azt lehet látni, hogy az ateista emberek a legerősebbek, mert gondolkodásuk szerint minden rajtuk múlik, ezért keményen tudnak küzdeni, dolgozni a céljukért.

Legyen valaki Istenhívő, higgyen valamelyik keleti filozófiában vagy érezze úgy, hogy a saját sorsa csakis saját magától függ, a lényeg a hozzáálláson van!
Első lépésként tudja a türökbe nézve azt mondani, hogy szeretem magam és fontos vagyok magamnak, ezért megteszek mindent a meggyógyulásomért.
Próbálja a gondolataiból kitörölni a félelmet, lássa meg a dolgokban a pozitívumokat, szánjon magára elegendő időt és próbálja meg felcserélni a negatív gondolatait pozitívokra.
Merjen segítséget kérni másoktól!
Mondja ki az érzéseit, ne hagyja tovább elfolytva magában. Merje kinyilvánítani mások iránt érzett szeretetét.
Legyen minél többet a szeretteivel, tegye félre azokat a dolgokat és elfoglaltságokat, amik tehert jelentettek korábban.
Kerülje a negatív kisugárzású embereket, nézzen vidám filmeket, szórakozzon, nevessen rengeteget!
Élvezze az Életet! Ez mindenkinek mást jelent, de a cél, hogy a terhektől mentesítsük magunkat, hogy a felszínre tudjon jönni az igaz valónk! Mert minden ember igaz valója egy erős, kitartó, bölcs forrás, aminek ha átadjuk életünk vezérfonalát, és hagyjuk, hogy ne az egónk, a tudatunk irányítson, akkor eljutunk a gyógyulásig.

Jusson eszünkbe, hogy akármilyen nehézségeink vannak éppen, mindig él legalább egy ember, akinek még nehezebb!!!Lássuk meg, hogy lehetne még elkeserítőbb a helyzetünk, mint amilyen most. Bagdi Bellát szeretném most idézni:

"Aki azt akarja, hogy megvalósuljanak az álmai, az segítsen beteljesíteni valaki másnak az álmait.
 Amikor kielégítjük valakinek a szükségleteit, akkor Isten mindig kielégíti a mi igényeinket. 
 Aki magányos, az ne ücsörögjön az önsajnálatában. Menjen és segítsen valakinek, aki magányos.
 Akinek az élete nagy válságban van, anyagi nehézségekkel küzd, lásson hozzá mások bajainak  enyhítéséhez.
 Magot kell vetnünk, hogy Isten aratással ajándékozzon meg bennünket."

Adjuk meg magunknak azt, amire már régóta vágytunk (ha megoldható):ez legyen egy  új hobbi, egy utazás, stb. Bármi, ami hatalmas örömet okoz.
Ez segít az önértékelésben, elfeledteti a szorongást, félelmet, dühöt, rossz gondolatokat. Ha mégis előjönnének ezek, mert fognak, de talán már egyre ritkábban és már egyre gyengébb mértékben fognak megérinteni minket, akkor beszéljük ki, vagy írjuk ki magunkból! Ha azt a módszert választjuk, hogy a latrinából mi húzzuk ki saját magunkat a gallérunknál fogva, akkor nagyon hasznos lehet egy napló vezetése. Ha azt akarjuk, hogy mások segítsenek minket kihúzni ebből, akkor pedig olyan embert keressünk, akinek el tudjuk, merjük mondani legsötétebb gondolatainkat is. Van, aki csak nagyon közelálló embernek mer ennyire megnyílni és van olyan is, aki inkább "vad idegennek" tud könnyebben. Egyénfüggő.

Keressünk nekünk valót a terápiás módszerek közül: művészetterápia számtalan ága közül biztos mindenki talál magának valót. (tánc, zene, festészet, szobrászat, egyéb kézműves technikák)

Erőt adni azok a dolgok tudnak, amik vagy akik pozitív érzéseket váltanak ki belőlünk. Legyünk sokat a tiszta természetben (túrázás, kertészkedés) , kerüljünk közel az állatokhoz ( ló, kutya kimondottan sokat segíthet), gyerekek és pozitív kisugárzású emberek társaságát keressük.

De amikor egyedüllétre vágyunk, teremtsük meg ennek is a lehetőségét. Egy imádság, egy meditáció, a gondolataink összeszedése, elemzése is sok erőt adhat.

A gyógyulás időszaka a befelé fordulás időszaka, hisz a komoly lelki utat csak egyedül tudjuk végigjárni, de a sikerhez időt kell szánnunk a töltekezésre is! Tegyük félre a racionalitásunkat és hagyjuk, hogy a lélek szava és igénye irányítson minket.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy a betegségünk nem Isten csapása, hanem egy jel, egy figyelmeztetés, hogy minőségileg változtassunk életünkön, akkor lesz egy cél a szemünk előtt, ami átlendít a mindennapi fájdalmakon. És ha ehhez még a humorunkat, jó kedvünket is meg tudjuk tartani, igazán gyors ütemű lesz a gyógyulás!


Nevessünk sokat, a nevetés "ragályos"! Jó nevetést mindenkinek!:)

Szégyenérzet - a környezet reakciója

Szeretném kicsit tovább boncolgatni a kezdeti sokkal járó érzéseket.
A mai világban egy halálos betegségnek kikiáltott, sokak számára rettegett dolog a rák. Valahogy úgy gondolunk rá, hogy igen-igen, mindenkinek van ismerőse, távoli rokona, aki ebben szenved, esetleg meg is halt miatta, de ugyan már, ez velem nem történhet meg!
Amikor kiderül, hogy de igen, most mégis velünk esik meg ez, akkor a félelmen kívül egyfajta szégyenérzés is kialakul sokunkban. Én sem és a környezetem több tagjánál is azt láttam, erről legszívesebben nem beszéltünk volna senkivel. Amiről nem beszélünk, az pedig nincs is!?
Miért alakulhat ki a szégyen érzése? Mert azt hisszük, ez a betegség egy szégyenfolt rajtunk? Igen, a "happy-family" képbe nem férünk már bele! Mert a nagyvilág felé mindenki a szebbik oldalát kívánja mutatni. Mennnyire boldogok, gazdagok, okosak vagyunk, és a tökéletes életünket kitesszük a kirakatba, a mocsokról és szemétről, ami azért mindenhol ott van, inkább nem beszélünk! Egy tökéletes színjáték, ami sokszor nem is tudatosan alakul ki, hanem ezt látjuk TV-ben, halljuk a rádióban, olvassuk a neten vagy újságokban és automatikusan erre törekszünk. És akkor ezt a képet felborítja egy ilyen betegség, amit nem lehet eltűntetni, hisz kihullik a hajunk, lesoványodunk, kimaradunk a munkából, elmaradunk a társadalmi életből, stb.
Nagyon komoly kihívást jelent ennek az új helyzetnek az elfogadása! De eljön az a pont szerintem mindenkinél, amikor ezek a leplek lehullanak és ott állunk pőrén, magunkkal szemben és nem a díszes jelmez lesz a legfontosabb, hanem maga az ÉLET. Amikor örülünk, mert örülhetünk, hogy ezt a napot is megéltük!!!
Hihetetlen, milyen tisztulási folyamatokon megy át az ember!
Ezt segíti Bagdi Bellától az egyik nagy kedvencem:

De nézzük tovább! Ugye, a félelem és a szégyen bennünk kialakult érzések, de mi a helyzet a többi emberben kialakuló érzéssel és reakcióikkal? Hát azt kell mondanom, sok mindennel találkoztam! Lehet, hogy nem az összes reakcióval sikerült szembesülnöm, de a nagy többséggel biztos. Most ezeket nézzük kicsit át, hogy ne érjen senkit "meglepetés", amikor épp azt meséli, hogy ő vagy esetleg a gyermeke rákos.

1. Azt gondolom, a legtöbb ember ilyen rossz hír hallatán azonnal megsajnálja az illetőt. Főleg, ha közelebbi-távolabbi ismerőse vagy. Szóval ez egy  természetes reakció. Bár a sajnálat egy negatív gondolat, segíteni ezzel semmiképp nem lehet. Egy igazán jószándékú ember ezért a hírtelen sajnálkozás után bíztatólag mondd pár pozitív dolgot, és tudja, hogy sokkal többet tud segíteni, ha támogató jelleggel fordul a beteg felé. Felajánlja a segítségét, rendszeresen érdeklődik és bíztatja, ösztönzi és erőt ad neki.
2. De van az a verzió, amikor a sajnálat átcsap önsajnálatba. Igen, akármilyen érdekesen hangzik, sokan ilyenkor belegondolnak, mi lenne, ha ez velük történne meg, és akkor elkezdik magukat sajnálni. Érdekes szituáció:) Na ez a típus nehezen tud erőt adni és bíztatni. Leköti minden gondolatát a mély empátiának hitt önsajnálata.
3.Aztán találkoztam olyannal is, aki a sajnálatból átlendült "lesajnálásba". Amikor úgy nézett rám, mint egy lúzerre, akinek az életben semmi nem jön össze. Fura érzés volt, egy estén át szinte el is hittem, hogy igaza van, de aztán helyreraktam magam fejben:) A dolog pikantériája, hogy az illető egy kétgyerekes anyuka volt... Az ő mondatai kb. arról szóltak, hogy "Ba...., te ezt jól kifogtad!"
4. Volt olyan eset, aki túlaggódta, és a legrosszabbra gondolt azonnal. Ez szinte vicces volt, mert nekem kellett még őt bíztatnom, hogy semmi vész, túl leszünk rajta és végigcsináljuk!
5.És a legegoistább megnyilvánulással akkor találkoztam, amikor az illető, miután megkérdezte tőlem, mi a baja a kislányomnak és én röviden elmondtam, közölte, hogy igen-igen, az elég kemény, de rá pedig egy vesekő-eltávolító műtét vár és hogy neki ezért mennyire rossz! Akkor közöltem vele, hogy túl fogja élni és otthagytam!:)
Senki ne lepődjön meg azon, hogy mindenkinek a saját gondja a legnagyobb! De Albert Einstein idézete nagyon idevág:

"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."

A félelem kezelése

A korábbi bejegyzésemben már írtam a félelem negatív, blokkoló hatásairól, és ma hallottam egy mondatot a TV-ben (mindegy kitől és mindegy mivel kapcsolatosan:)), ami elindította bennem a mai téma gondolatát:

 " Csak te állíthatod le saját magad! " 

Ez nagyon így van! És a leállításért felelős lehet a félelem is, többek között! Ezért most megpróbálok több félelemoldó technikát is összegyűjteni. Mert minden ember más és más, nem biztos, hogy létezik egy, mindenkinek hatásos technika. A félelem viszont mindannyiunk által ismerős érzés! Hajaj, de mennyire, ha épp egy halálosnak kinevezett betegséggel van dolgunk! Ezért keresgélni kell és akkor már megtettük az első lépést Önmagunk legyőzése felé!

1. Azonosítsd a félelmed! - a félelmünk alapja eredhet a múltból, egy korábbi rossz történés, tapasztalat miatt van bennünk egy fajta negatív érzés, vagy eredhet a jövőből, az ismeretlentől való félelem ereje is leblokkoló tud lenni. Ha alaposan körbejárjuk ezt a kiváltó érzelmet,már ismerősebbé válik számunkra, jobban beazonosítható lesz és csökken a bennünk lévő feszültség. Koncentráljunk a jelenre! Ez az egyik legjobb dolog, amit a nyugati embernek meg kellene tanulni a keleti filozófiákból.A jelenben élni, elengedve a múltat és nem aggódni a jövő miatt.

2. Használd a fantáziádat, légy kreatív!
Képzeld el a legrosszabbat, ami a félelmeddel összefüggésben történhet veled és kezdj el megoldásokat, lehetséges forgatókönyveket gyártani. Ez a lépés segít rádöbbenni arra, hogy minden helyzetre van legalább egy megoldás. És ezzel már valamelyest fel is tudod magad készíteni arra az esetre, ha épp mégis valóra válik a félelmed.

3. Emlékeztesd magad az erődre!
Idézz fel olyan nehéz helyzeteket az életedből, amikor nagy kellemetlenségekkel, testi-lelki fájdalommal kellett szembenézned. Hogy oldottad meg? Sikereink, jó tulajdonságaink felelevenítése sokat segít pozitív gondolkodásunk javításán. És a cél, hogy a félelemérzet helyett valami pozitív érzés legyen jelen bennünk.

4. Tanulj másoktól!
Amikor a félelem bénító szorításában vagyunk, radikálisan lecsökken a kreativitásunk és a problémamegoldó képességünk: egyszerűen nem jutnak el a tudatunkig a megoldások, mivel nem vagyunk befogadó állapotban és az agyműködésünk is beszűkült. Mások jó példái viszont ilyenkor is inspirálóan hathatnak és újra reményt adnak, amikor egyedül nem vagyunk képesek pozitívan látni. Beszélgess másokkal a problémádról! Hátha más szemszögből tekintve a félelmednek nincs is igazi alapja.


5. Lásd a félelmet annak, ami: a kreativitás és változás hajtóereje
A félelmek sokszor azért váltják valóra magukat az életünkben, mert így tudjuk megmutatni magunknak, milyen kreatív, talpraesett, nagyszerű erős és kitartó emberek is vagyunk. Az Életben pedig egyetlen dolog biztos, a VÁLTOZÁS!:) Ne félj a változástól, mert ezáltal változol te is. Ez kell a személyiséged fejlődéséhez, ahhoz, hogy más oldalról is megismerd őnmagad.

6. Nézőpont kérdése az egész!

Ha a félelmed tárgyát nem nehézségnek tekinted, amitől rettegni kell, hanem egy kihívásnak, amiért küzdeni érdemes, akkor máris csökken az ezzel járó negatív érzés is. Tűzz ki célokat és a megoldások keresésére fordíts energiát, ne a panaszkodásra és az önsajnálatra.

7. A tudatalatti felszabadítása
Ha akármennyire is keresed félelmed okát, gyökerét, de nem találod, akkor valószínüleg a tudatalattidban kell keresned. Ehhez viszont legtöbbször segítséget kell kérni, hisz léteznek olyan pszichológai, spirituális technikák, amik ebben segítségedre tudnak lenni.

A regressziós hipnózis, a Hellinger-féle családállítás, a kineziológiai oldás, a spirituális választerápia, az agykontroll mind-mind olyan technika, ami a tudatalattink "nagytakartásához" hozzásegítenek.

És itt megint aktuálissá válik a blog mottója : "Ami nem pusztít el, az megerősít!"

Gondolkodjunk pozitívan! Popper Péter valahogy úgy fogalmazta meg, hogy a pozitív gondolkodás

nem azt jelenti, hogy a negatív dolgainkat drasztikusan átformáljuk pozitívvá, hisz azzal eltérünk a valóságtól, hanem hogy a negatív helyzetben találjunk valami pozitívat is!

Amikor egy betegség kialakulásával szembesül az ember, akkor figyelembe kell vennie azt a nagyon fontos tényt, hogy minden ember más, nincsenek általános gyógymódok, amik mindenkire egyformán hatnak. Az is csak egy nézőpont, miszerint a betegségek nagyon nagy része lelki eredetű lenne. Ha egy olyan komoly betegségről beszélünk, mint a rák, akkor pedig mindenképp egyénre szabottan kell megfejteni az igazi okokat. Éppen ezért, az itt leírtakat mindenkinek a saját életére kell vetítenie ahhoz, hogy a valós képet lássa. Ehhez pedig sokszor fájdalmas emlékeket, bennünk maradt dühöt, ingerültséget, szomorúságot, keserűséget, csalódottságot, haragot kell a felszínre hozni. Ez alapfeltétele a helyes önismeretünknek, ami nélkül nem tudjuk a gyógyító energiáinkat felszabadítani.

Egy hasonlattal élve ez olyan, mintha egy kamrába mindenfélét bepakolunk, aminek sehol máshol nem találunk helyet és egyszer azt vesszük észre, csótányok lepik el a konyhánkat. Nem tudjuk, pontosan honnan jönnek, mennyien vannak, de egyre merészebben kijönnek a kamrából és az éhségük és főleg a szomjúságuk miatt egyre többen ellepik a konyhánkat. Ha csak a felszínes tüneteket akarjuk megszűntetni, azaz a konyhába való bejutásukat, akkor észre kell vennünk, hogy ideig-óráig megnyerhetünk egy csatát, de a háborút ők fogják nyerni. Viszont, ha bemegyünk a kamrába, és mindent kipakolunk belőle, ami csak az utunkban van, akkor hírtelen hatalmas káosszal találjuk magunkat szembe (ez a tudatalattinkban lévő elfojtások sokasága), de kitartó munkával el fogunk jutni arra a pontra, amikor üres lesz a kamra, megtaláljuk a kis lyukat, amin át bejutottak a csótányok. Akkor kezdődhet a renoválás. Lyuk betömése, a kipakolt holmik átszortírozása, a felesleges, "lejárt szavatosságú" kacatok kidobása,  meszelés, a még fontos és használhatóak letörölgetése és helyére tétele.

És ez egy kemény munka! Nehéz részei vannak, de a végeredmény felemelő érzés lesz, ígérem!:)
A testünk is pont így működik, mint a példámban a kamra. Amíg bírja, addig gyógyítja önmagát, de ha már túl sok "szemét" marad benne, az egyre nagyobb terhet okoz neki és egyre erősebb tüneteket produkál, hogy végre észrevegye a TUDAT, hogy itt nagy a gond! Ugyanis a betegség is egy tünet és valamire fel akarja hívni a figyelmet ez által a testünk, lelkünk. Szóval, ha  tudatosítjuk magunkban, hogy ez egy megoldásra váró feladat, és a hozzáállásunkat ennek megfelelően megváltoztatjuk, akkor rájövünk, hogy nem csak a betegség oka, de a megoldás kulcsa is mi magunk vagyunk!


Persze ekkor jön egy nagy adag bűntudat, hogy mit is okoztunk magunknak!!! Ezen a ponton viszont nem szabad elakadni, mégha nehezünkre is esik szembenéznünk saját hibáinkkal és saját felelősségünkkel, de túl kell lendülnünk, és erőt kell, hogy adjon az, hogy a gyógyulást is mi tudjuk előidézni!

Tehát, fontos a testi - lelki méregtelenítés, hogy beindulhasson az öngyógyítás.

Ha menet közben úgy látjuk, hogy megtorpanunk, kérjünk, merjünk kérni segítséget! Sokszor sokkal jobb egy idegennel megbeszélni, kibeszélni életünk sötét oldalát, mint ismerősökkel.
Egy szakember (pszichológus, kineziológus, lélekgyógyász) objektivitása sokat tud lendíteni a dolgaink más nézőpontból való szemléléséhez.

Szívből ajánlom otthoni "munkához" ezt a kis videót: (Bagdi Bella:Elengedés)

Kezdjünk el dolgozni magunkért, tegyünk lépéseket a gyógyulásunk irányába, és meglátjuk, minél előrébb haladunk, annál inkább értékessé fogunk válni a magunk szemében! És ez nem egoizmus! Hanem helyes önértékelés! Mert a legnehezebb és egyben legszebb győzelem legyőzni Önmagunkat!

A félelem

"Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás. Addig van ereje, míg hitünkkel, gondolaterőnkkel anyagot, testet adunk létéhez. " Szepes Mária

Milyen érdekes Szepes Mária szemszögéből nézni a félelmünket, igaz? Azaz, akkor tudom legyőzni a félelmem, ha magát az érzést győzöm le magamban és nem a félelmem tárgyát kell. Tehát, én vagyok a félelmem alapja, hisz én gerjesztem és pontosan addig is fog létezni, amíg táplálom ezt az érzést. Így ha megszüntetjük a félelem érzését, a félelem tárgya már csak egy közömbös dolog lesz számunkra. A félelembe fektetett energia ezáltal felszabadul és másra fordíthatóvá válik. De amíg félünk valamitől, addig nem merjük azt igazán "megvizsgálni", elemezni, így nem tudjuk megismerni a tulajdonságait. Ha a félelmünkön túllépünk, közelebb merészkedhetünk annak tárgyához, feltérképezhetjük mibenlétét és könnyebben megtalálhatjuk legyőzésének módját.
A félelem elhomályosíthatja ítélőképességünket, realitásunkat, a magunkba vetett hitünket és a reményünket. Az általa keltett negatív érzések negatív gondolatokká válnak és ha a gondolatainkból kizárjuk a pozitív történések lehetőségét is, akkor azok megvalósulására is csökken az esély. Egy nehéz helyzetben való döntés meghozatalához pedig tiszta elmére és tiszta szívre van szükség. Azaz, ha a félelem elnyomja bennünk a dolgok semlegesként való rálátását, akkor nem fogunk tudni helyes döntést hozni.
Jézus egyik legfontosabb üzenete az Újszövetségben az, hogy ne félj! Számtalanszor hangzik el ez a mondat, mert az embert leginkább saját félelme tudja legyengíteni. Megrontja viszonyunkat magunkkal, embertársainkkal, környezetünkkel, életünkkel. Félelemmel a szívben nem tudunk Önmagunkhoz sem közel kerülni, hát még Istenhez!
A félelmeink megbetegítenek, a gyógyulást lelassítják vagy teljesen gátolják is és új tüneteket váltanak ki testünkben.
Íme egy interjú az Újmedicina jegyében:

http://www.youtube.com/watch?v=1ND3v-mduV4



Most pedig egy összefoglaló Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum című könyvéből:

Félelem: Testi szinten elsősorban a torok és tüdő tájékán lévő nyomással érzékelhető, illetve a nehézkes levegővételen - a félelem egy "torokszorító" érzés. Eredhet születési traumából is.
Feloldása: a lényegesre, a pillanatra koncentráljunk. A pillanatnak éljünk, mivel a félelem a múltból vagy a jövőből táplálkozik. A SZŰKségben törekedni a kinyílásra és szabaddá válni!

Többfajta félelem, fóbia létezik, de nagy általánosságban mindegyikre igaz, hogy le kell győzni a félelmet, hogy ne tudjon uralkodni rajtunk. Ehhez pedig szembe kell nézni vele, nevesíteni kell és megtalálni az adott helyzetben a biztonságot nyújtó dolgokat, azokba pedig bele kell kapaszkodni. Majd tudatosan el kell engedni.
Sokféle terápia létezik ezeknek a félelmeknek a feloldására. Pl: rebirthing-újjászületés terápia, reinarnációs terápia.
A magyar nyelv pedig tökéletesen tükrözi a szó jelentését: félelem= fél - ELEM, azaz nem vagyunk egészek, nincs meg ilyenkor bennünk az egység.
Azért kezdtem elsőként a félelemmel, mert ez egy mindenki számára ismert érzés, érzelem, és mindannyian tudjuk saját tapasztalatból, hogy ehhez az érzéshez testi tünetek is társulnak. (gyomorban szorító érzés, tenyérizzadás, vérnyomásemelkedés...) És ha ez egy nagyon erős érzés bennünk, akkor nagyon hamar, szinte azonnal elő is jönnek a testi tünetei is. Tehát, ez is mutatja, hogy lelki világunk mennyire befolyásolja testi működésünket. Ez ugyanilyen igaz más érzésekre, érzelmekre is!
Ha ez az érzelem gyorsan jön, de viszonylag gyorsan tova is száll, a testi tünetek is hamar elmúlnak. Viszont, ha tartóssá válik egy rossz érzésünk, azzal folyamatosan információt közvetítünk a testünk számára, és így szinte folyamatosan eltérő működést produkál, amiből nem csak tünetek alakulnak ki, hanem betegségek is.

Hogyan gyógyítsd a tested - természetes vitaminforrások és antioxidánsok

Mindig bekerül a köztudatba egy-egy új, távoli országok eldugott helyein termő, addig szinte csak a biológusok által ismert növény, melyről kiderül, hogy csodanövény és a rák gyógyítására a legalkalmasabb. Persze az ebből előállított lé, por, stb. horror áron vásárolható csak meg, interneten, és még OÉTI egedélye sincs, nemhogy OGYI száma! Csak óvatosan minden ilyesmivel!!! És még az se legyen teljesen megnyugtató, ha pl. kajmán-szigeteki, vagy dominikai köztársasági engedély van hozzá. De még az Egyesült Államokban is sokkal könnyebben kiadnak ilyen tanúsítványokat, mint idehaza.

Nehéz ebben a témában amúgy is döntésre jutni. A hazai onkológiai protokoll alapvetőleg semmilyen vitamint és táplálékkiegészítőt nem javasol a kezelések alatt. A legjobb, amit az ember tehet, ha változatosan táplálkozik. Ezzel a nézettel azért nagyon sok elmélet szembeszáll. Vannak nagyon jó eredményekkel rendelkező, hazai készítmények (nevet nem írok, de könnyen utána lehet keresni az interneten).


Abban hiszek, hogyha a szervezetet támogatjuk és erősítjük, akkor erőteljesebb is tud lenni az öngyógyító mechanizmusa. Köztudott, hogy a sugarazás és a kemoterápia célja, hogy elpusztítsa a daganatos sejteket, de mindeközben a szervezet immunrendszere is legyengül. És lavírozni kell a "még éppen működő szervezet" és a "hatásos pusztítás" között. Ugyanis, amint javul a fehérvérsejtszám és erősödik az immunrendszer, a test elkezd védekezni a szer ellen. Így viszont nem olyan hatásos a pusztítás.  Ezért nagyon érdekes dilemma eldönteni, melyik gyógymódban hiszünk: a mindent romboló kemoterápiában, vagy segítjük a testünk a minél hatékonyabb öngyógyításban! Azt gondolom, a leghelyesebb döntést az adott helyzet ismeretében lehet és kell meghozni!

Egy biztos: a mesterségesen előállított vitaminokkal szervezetünk nem igazán tud mit kezdeni. Azaz ezekkel még inkább leterheljük őt, nemhogy segítjük! Igazán fontos lenne megkeresni mindenkinek, egészségesnek és betegségben szenvedőknek is a természetes vitaminforrásokat. Vannak ilyenek az ételeinken kívül is!!!:)

Egy komoly eldöntendő kérdés a mai napig a C-vitamin. Ez a vitamin az immunrendszer erősítésére használt legismertebb vitamin. Vannak orvosi kísérletek, melyek kutatják, hogy nagy mennyiségű (napi több ezer miligrammnyi) C-vitamin segíti-e szervezetünket a rák leküzdésében, de bizonyított tények nincsenek hivatalosan. Legalább is ezt az információt kaptuk 2012-ben a gyermekonkológián.

Az antioxidánsok szerepét is többen fontosnak tartják a gyógyuláshoz, erre is számtalan terméket tudunk igénybe venni.

Ez is egy olyan téma a rákbetegek életében, ahol mindenkinek olyan döntést kell hoznia, ami a saját meglátása szerint a leghelyesebb! Rengeteg pro-és kontra érvet lehet hallani ebben a témában, és amíg 100%-osan biztos eredményt nem tudnak valamivel felmutatni, addig ez a helyzet nem is fog változni.
Merjünk félelem nélkül dönteni, a lehető legobjektívebben! Ez sokat segíthet a helyes döntés meghozatalában.

Hogyan gyógyítsd a tested...- Mit együnk...?

"Amit eszel, azzá leszel" - mondta Hippokratesz az ókorban.


Hogy ezt hogy is kell értelmezni????

A tudomány egyre inkább bizonyítja annak tényét, hogy ételeink is, (mint minden más) rezgésből állnak és a bevitt "üzemanyag" rezgése részben meghatározza testünk rezgését.  (azért csak részben, mert a gondolataink, érzelmeink is befolyásolják ezt).És rezgésszámunk magassága befolyásolja testünk állapotát, közérzetünket (is). Tehát egészségünk egyik legfontosabb feltétele a testünket energiával és magas rezgéssel ellátó ételek és italok fogyasztása. 

Rengeteg szemlélet létezik az egészséges táplálkozásról, mindig vannak felkapott diéták és sokan sokféleképp gondolkodnak erről a témáról. Egy biztos: az élő ételek magasabb rezgésűek mint a hőkezelt, esetleg mélyhűtött, aztán mikrohullámú sütőben felmelegített ételek. A szervezetünk pedig a szükséges tápanyagot, vitaminokat, ásványi anyagokat, sókat nem tudja olyan élelemből felszívni, amiben nincs, vagy csak nagyon kevés mennyiségben találhatók.

És akkor még nem is említettem az E-ket! Egy rakás van belőlük, fejben tartani sem lehet, de mégis jó lenne! A mesterséges ízfokozók, színezékek, adalékanyagok, zselésítők mind egyetlen dolog miatt vannak benne ételeink nagy részében: hogy jobban eladhatók legyenek!!!! Hogy tovább elálljanak, hogy könnyebben csomagolhassák őket, hogy gusztusosabbak legyenek számunkra, vagy kisebb helyet foglaljanak. De a lényeg az, hogy minél inkább megvegyük!!! A szervezetünk a mesterségeset nem tudja felhasználni és jobb esetben rövid időn belül elhagyja testünket , míg rosszabb esetben lerakódik, károsít, rongál. De az ilyen anyagokat tartalmazó élet semmi esetben sem tudja betölteni az eredeti funkcióját, hogy tápláljon.
Aztán fontos az is, hogyan készítjük el ételeinket. Hő hatására ( túl forró és túl hideg esetén is ) a vitamin mennyiségéből veszíthet ételünk, illetve az odaégetéssel rákkeltő anyagok keletkezhetnek. Ezek publikus, köztudott dolgok, mégis érdemes lehet megemlíteni, ha már erről a témáról van szó.
 
Ha nagy menyiségű vitamint szeretnénk bevinni a testünkbe, nem elég, ha a zöldségek közül a biot választjuk! Törekedjünk az úgy nevezett "élő ételek" fokozott mennyiségű fogyasztására. Azaz ne érje őket hőkezelés, együk, vagy igyuk őket nyersen. Legyen szó csírákról, gyümölcsökről, zöldségekről. Ha összeturmixoljuk őket, fontos alapszabály, hogy a föld alatti részekhez ne keverjünk föld felettieket. Azaz, pl. sárgarépához ne adjunk almát, körtét, hanem adjunk zellergumót, krumplit, stb. És a zöld levelekhez jöhetnek a gyümölcsök. Nagyon sok olyan részt is fel tudunk így használni, amit eddig kidobtunk pl. egy ebéd elkészítésekor: a zöldségek leveleit (sárgarépa, zeller, fehérrépa, stb). Ezek részletes leírását keresd a Csírák és zöld levek bejegyzésben.
(Hargitai György könyve)

Nem vagyok vegetáriánus, de teljesen egyetértek abban, hogy a hús sokkal hosszabb ideig marad a testünkben, míg azt megemésztjük, tehát ezzel sokkal jobban leterheljük szervezetünket. De ha mégis hús, akkor törekedjük arra, hogy lehetőleg ritkábban együnk és csak halat és fehér húst. Aki pedig a rákból kíván kigyógyulni,  igyekezzen csökkenteni vagy akár teljesen kihagyni a húst.

Hogyan gyógyítsd a tested.... - Mit igyunk?

Zene:  http://www.youtube.com/watch?v=pzJsGK7kig4&list=PL4A499DE24B4417EB&index=39


Tudjuk, hogy a testünk több mint 70 %-a vízből áll. Ergo: fontos, hogy milyen vizet iszunk!
Erről a témáról sok infót és módszert lehet találni a neten. Mindenki döntse el, hogy neki mi tűnik hatásosnak, mire mennyi időt, energiát és pénzt tud szánni. De egy alapművet ajánlanék a figyelmedbe:

Masaru Emoto: A víz rejtett bölcsessége

És egy videó: http://www.youtube.com/watch?v=rzAb8wjUUQ0

http://www.youtube.com/watch?v=l9KXcDFy-I0&feature=related

Emoto évekig vizsgálta a vízkristályokat. Kifejlesztett egy mágneses rezonancia készüléket, amely láthatóvá tette a vízben rejlő energiákat. A vizet lefagyasztották, majd lefényképezték. Kimutatták, hogy a kialakult kristályok minden környezeti behatást rögzítenek.Tanulmányozni kezdte a gondolatok, szavak, dallamok és képek vízre gyakorolt hatását.



(A SZERETET, KÖSZÖNÖM szó vízkristálya)

Bebizonyosodott, hogy ugyanaz a víz csodálatos kristályszerkezettel reagált, ha kellemes zene, jó gondolatok (pl: szeretet, lélek, boldogság, angyal) és imák hangzanak el mellette, míg a negatív szavak,az agresszió, a kemény rockzene torzítóan hatott rá. A gondolatmenetét a könyv és a videó levezeti, de ami a konklúzió, hogy a "programozott" víz beindíthatja a szervezet öngyógyító folyamatait. Persze, ennek a módszernek is az alapja a pozitív gondolkodás, ami már önmagában is gyógyító hatású!
Emellett a technika mellett fontos, hogy a minden napi használt vizünk, amit iszunk, amivel főzünk milyen tisztaságú! Ne sajnáljuk erre a pénzt, mert az életünk egyik feltétele a víz, ez mindig maradjon a figyelmükben.


Ez itt nem a reklám helye, ezért márkanevet nem írok, de igyunk tisztított Pí-vizet, amit magnetizálunk és oxigénnel dúsítunk. És az íze is isteni, nagyon imádom:)
A deutérium-csökkentett vizet nem próbáltuk, de hogy hatásos, azt nem vonom kétségbe, viszont tapasztalatom nincs róla. Mostanában rengeteg reklám megy róla a tévében, de hogy CSAK ezen kelljen változtatni a gyógyuláshoz, nem hiszem...

Főnix madár

 "Ami nem pusztít el, az megerősít
 (Friedrich Nitzsche)