Leukémia

Ami miatt a mai témának a Leukémiát választottam, annak több, sajnálatos apropója is van. Azok közül a gyerekek közül, akikkel együtt jártunk tavaly az onkológián, egy 17 éves fiú pár napja hunyt el, egy 6 éves  és a szülei pedig arra az isteni csodára várnak, amiben eddig szinte alig hittek, mert az orvosok már lemondtak róla! Mindketten leukémiában szenvednek/tek.  A mai orvostudomány állása szerint van a könnyebben kezelhető típusú és van a veszélyesebb, azaz nehezebben kezelhető verziója. Ez a "besorolás" is igen szubjektív, hisz attól függ, hogy nagy általánosságban, a statisztikák szerint melyik fajta reagál jobban a kemoterápiára. Az agresszívabb fajta ellen már a kezdetek során erőteljesebb kezeléssel lépnek fel. De nézzük is, mire utal a leukémia:

A filmtörténelem egyik nagy klasszikusában találkoztam először ezzel a betegséggel, így ehhez az oldalhoz persze, hogy a LOVE STORY zenéjét ajánlom :) Tehát a LEUKÉMIA:  Leukémia = vérrák. Az éretlen fehérvérsejtek szabálytalan, abnormális elszaporodása. Olyan, mintha az immun,-azaz védekező rendszerünk egy láthatatlan túlerőben lévő ellenség ellen akar harcolni, de közben a saját szervezete ellen lép fel és okoz betegséget. Túlzottan elfáradtunk egy harcban, amibe talán több energiát is fektettünk, mint amire szükség lett volna. A kiváltó ok lehet egy szeretett személy / háziállat elvesztése, amit nem tudunk feldolgozni, de lehet egy negatív cselekmény következtében kialakuló erőteljes gyűlölet vagy önértékelési hiba következménye.( nagy mértékben alul értékelem önmagam) A vér a testünk "üzemanyaga". Szabadon kell tudnia áramolni ahhoz, hogy minden szervünkhöz eljusson az oxigénnel és a fontos tápanyagokkal. Ha "hulladékot" szállít, akkor károsítani fogja a "motort", azaz a szívünket, vagy akár az egész testünkben problémákat okozhat. A vér az életörömünket jelképezi. A rossz vérkeringés a szeretet megélésében történő elakadást jelképezi. Nem tudom vagy nem akarom kifejezni az érzelmeimet, a szeretetem. Szembesülnünk kell azzal, hogy a védelmi mechanizmusaink nem működnek tovább. Ahogy eddig igyekeztünk megvédeni magunkat, az önállóságunkat, az életünket, azok a módszerek már nem, vagy soha nem is működtek. Összpontosítsuk minden maradék energiánkat befelé, hagyjuk a külsőségeket, melyek elvonnak energiát és minden életenergiánkkal szűrjük ki a felesleges dolgokat magunkból. Ne hagyjuk, hogy mások határozzák meg, hogyan éljünk, harcoljunk önállóságunkért lelki-szellemi szinten. Éljük át a feltétel nélküli szeretetet és keressük meg a legmagasabb szintű életörömöt, és hagyjunk fel a magunk és mások által támasztott elvárásokkal. Minden rák típus feloldási mechanizmusának lényege az életünk újraértékelése. Mérlegeljük, hogy mennyire tértünk le az utunkról, mennyiben élünk más életet, mint amiről korábban álmodoztunk.Bátorságra, elszántságra ösztönöz önmagunk megtalálásáért. Ez a típusú betegség mindig arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a testi/materiális szintről lépjünk egyet feljebb, a lelki-szellemi szintre. Ha egy kisgyermek leukémiás, a betegség nagyon nagy részben a szülőről, a szülőnek szól. Hogy egyre több, alig pár éves leukémiás gyerek kerül az onkológiákra, annak is "köszönhető", hogy a nők sok esetben olyan kapcsolatban vannak a párjukkal, esetleg a munkahelyen, mely során elfojtják magukban érzéseiket, személyiségük megnyilvánulásait. Ennek következtében életükből egyre inkább kifogy az öröm. Ezekről a nőkről Dr. Csernus Imre: A nő című könyve jut az eszembe...Csernus szerint a hiteles NŐ megtalálja a külső és belső értékek közti egyensúlyt, képes az önmegvalósításra, és boldogság sugárzik belőle. Az értelmi intelligenciáját ugyanúgy fejleszti, mint az érzelmit, nyílt, őszinte, felvállalja önnön hibáit, és amennyire tud, megpróbál javítani rajtuk. Nem adja fel álmait, csak hogy meghunyászkodjon egy párkapcsolatban vagy megfelelési kényszerből szüleivel, munkatársaival, stb. szemben. Az ilyen hiteles NŐ-ből lehet csak igazán hiteles ANYA, és ha talál maga mellé egy hiteles FÉRFI-t, márpedig fog, akkor ők fognak tudni igazán boldog, nemi identitásában, érzelmi intelligenciájában érett GYEREK-et nevelni. Sajnos, nagyon sokat számít az otthon látott példa! De a szüleinket hibáztatni felnőtt fejjel már nem ildomos! Felnőttként már miénk a felelősség, mennyire leszünk képesek megvalósítani önmagunk. Mérjük fel elsőként a hiányosságainkat, majd dolgozzunk rajtuk.És hogy miért éri meg? Mert akkor, és csakis akkor van esélyünk az igazi boldogság  eléréséhez, illetve talán sikerül megszakítanunk azt a generációkon át "öröklött" rossz sémát, amit nem kívánt örökségként kaptunk szüleinktől, nagyszüleinktől, stb. És így boldog, kiteljesedett gyermekeink lesznek. Mindenkinek sok erőt kívánok az önfelfedezéshez! :)

Szellemgyógyászat

Na, ma "meredek" témát említek meg: ez a SZELLEMGYÓGYÁSZAT
Hogy mi is ez?És miért is kerül ez ide erre a blogra? Mert a napokban találtam megint egy videót, ami sok érdekességet említ a gyógyulásról, a betegségekről...szóval a blog témájába vág.

A videón egy magyar férfi beszél erről a módszerről. Szerencsére eléggé az alapoktól kezdődően, így szinte mindenki számára érthetővé téve a szellemgyógyászat menetét. Nagyon sok információt megemlít az előadó, Kercselics Imre, magyar táltos, szellemgyógyász. Hosszasan lehetne beszélni róla, az előadásáról, saját magáról, de nem látom értelmét. Akit érdekel, nézze végig a 2 órát, én csak javasolni tudom.Saját első benyomásom rögtön az: "egyszerűségében van a nagyszerűsége!". Természetes, közvetlen és érthető módon beszél a láthatatlan világ működéséről.
Egy idézet a szövegből:  "a lélek nem tud megszólalni, csak fájdalom(betegség) árán."

Személyesen nem jártam Kercselics Imrénél, de vannak ismerőseim, akik igen. A találkozás tapasztalata mindegyiküknek egy életre szóló.

Hát tessék, jöjjön a videó:

                                         (sajnos, a videó eredetileg is gyenge minőségű)


Sok érdekes infóhoz lehet jutni, ha valaki érdeklődik a téma iránt, de talán a legfontosabb információt szeretném itt kiemelni:   a gyógyulás hiten múlik!!!
Vallástól függetlenül, a teremtő Istenbe és a gyógyulásba vetett hit szükséges a szellemgyógyászat általi gyógyuláshoz.

Ez sokaknak nehézséget okozhat, de ha igazán szeretjük azt, akit gyógyultan szeretnénk látni, akkor erre is képesek leszünk! 


És egy kis "magyarkodás"! Bár jobban szeretem a "mindenki EGYENLŐ" elméletét, de nem mehetek el szó nélkül amellett, amit említ a videóban Imre bácsi( a tanítványai által így nevezett előadó), mi szerint ennek a tudománynak a megtanulására 2 nép alkalmas a világon: a magyarok és a japánok.   
Ez is megerősíti bennem azt a véleményem, hogy itt az ideje feltárni nemzetünk igazi múltját, kultúráját, életszemléletét. Mert még sok "csoda" várhat ránk! A TUDÁS MAG-ja bennünk van :)

Huhh, több, mint 1 hónapja nem írtam új bejegyzést, ami azért hosszú idő!:) De visszatért a képbe újra a gennyes, majd savós középfülgyulladás....hát, a ráktól azért "messze" van, de ez is nagy próba elé állítja a kisgyerekes szülőket! Naná, hogy megpróbáltam olyan szemmel is figyelni erre a betegségre, hogy épp mire akarja felhívni a figyelmem:) Talán sikerült is.
Szóval sem időm, sem energiám nem maradt a blog további írására. Talán, remélem, most majd újra lesz!

Azért ez idő alatt is nézelődtem "blog-írós szemmel", és találtam egy érdekesnek tűnő videót. Hamer doktor Új medicinájára épülve, de annak továbbfejlesztett változatát mutatja be egy kanadai természetgyógyász. És végre! Kezdünk egyre távolabb is jutni a konkrét betegségtől, ami nagyon jó irány!

Mert igen, néznünk kell magunkat, de figyelembe kell vennünk, hogy vannak szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, stb., akiken keresztül olyan terheket is kapunk óhatatlanul, aminek kiindulási okát tán nem is tudjuk. Az orvostudomány erre szokta azt mondani, hogy örökletes betegségek. Szerencsére ez a kis videó is megmutatja, hogy örökletes betegség nincs, és ha például nagyanyánk, majd édesanyánk mellrákban halt meg, az még nem jelenti azt, hogy menthetetlenül nekünk is abban kell meghalni. Ha tudjuk tudatosítani magunkban, hogy hogy működik a test-lélek-szellem hármassága, és tudjuk, hogy a sokszor visszatérő negatív gondolatok elraktározódnak a tudatalattinkban, amire a lelkünk a testi betegségekkel hívja fel a figyelmet, akkor már jobban átlátjuk a folyamat lényegét.És hogy a szülők, és felsőbb generációink tudatalattija befolyással van a mi tudatalattinkra, akkor már azzal a puszta felismeréssel, hogy rájövünk, ez nem is a mi megoldásra váró feladatunk, már azzal elindítjuk a gyógyulásunkat.
Ezért is nagyon fontos a gondolkodásunk, hisz ezzel is meghatározzuk gyerekünk jövőjét.És nem csak a tudatos szinten, hisz az a látványos: milyen gondolkodást adunk át, optimistán vagy pesszimistán állunk a dolgokhoz, mennyire tudunk alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, stb. Hanem a tudatalatti szintű elraktározódások is hatással vannak rájuk.

És ebben a videóban is megemlítik az én "vesszőparipámat", a kisgyermek korban kialakult betegségek okának keresési helyét is.

A közmédiát elárasztotta pár hete Angelina Jolie melleltávolító műtétje. Nagyon sok pro és kontra érvet lehetett hallani. A döntését nem kívánom megkérdőjelezni, mert ez szerintem teljesen magánügy, de nagyon megrökönyödtem a félelem-alapú döntésének igazán "nagyszerű"-vé formálásán.

Itt egy rövid cikk, ha valaki esetleg lemaradt volna erről a "szenzációs hírről"!
http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2013/05/14/angelina_jolie_eltavolittatta_melleit/

Az, ha egy világ híres ember meghoz egy ilyen komoly kaliberű döntést, abból miért kell címlapsztorit kreálni??? Ő több ezer fiatal lány és nő példaképe. Sokan ismerik, csodálják, szeretik. Ezzel a döntésével azt sugallja, hogy a félelemtől ezzel a drasztikus műtéttel lehet megmenekülni, és mintha nem is adna más alternatívát. Sok olyan véleményt olvastam és én is ezt osztom, ha neki rákban kell netán elhunynia, akkor hiába vetette le a melleit, ő akkor is rákban, csak valamilyen más fajtában fog meghalni.

Hogy ez mennyire szól az üzletről, az emberi félelem gerjesztéséről, abba nem szeretnék belemenni. De az Országos Onkológiai Intézet véleményét is szívesen beillesztem ide elolvasás céljából:
http://mno.hu/tudomany/jolie-ugy-uzlet-a-mestersegesen-gerjesztett-felelem-1161497

Ne felejtsük! Aki fél a ráktól, az nagy intenzitással épp most teremti meg magának a saját félelmével!!! De ez így van mindennel, amire félelemmel gondolunk.

Részletezzük...!

 ( Ez egy hosszú bejegyzés lesz, ehhez több zenét is kirakok:)http://www.youtube.com/watch?list=RD02yjprWxdr6q0&v=hdSMZTSRQNc&feature=endscreen&NR=1 )

Az, hogy a betegségeink nagy része lelki eredetű, még igen kevés ember számára elfogadható-elfogadott tény. De azért nem teljesen "légből kapott" kitaláció, hisz már egyre többen kutatták ennek lehetőségét.

Nézzük kicsit részletesebben:  Jön egy gondolat, ami mindig, egyre többször vissza-vissza tér bennünk, ez érzelemmé válik bennünk, és ehhez az érzelmi konfliktushoz tartozik egy bizonyos rezgés.Így jut át a lelki és mentális síkról a fizikai (testi) síkra az eltérés.A testünk pedig egy térképként működik, szimbolikusan azon a területen jelentkezik az elváltozás, amit ez a testrész jelképez.
Érdekes módon, a legtöbb betegség a konfliktus megoldási szakaszában lép fel és nem az aktív szakaszban. Ez mit jelent és miért van általában így? Amikor fellép a konfliktus, az agyunk minél több energiát szentel a megoldásának kitalálására. Ezért például az aktív szakaszban hidegek lesznek a végtagok, hisz a testünk több vért pumpál az agyba, hogy a megoldás kitalálására serkentse. Az aktív szakaszban a test szinte mindent megtesz azért, hogy helyre álljon újra az egyensúly. Ilyenkor szinte tünetmentes a betegség. Ha sikerül megoldani a konfliktushelyzetet, akkor jön egyfajta megkönnyebbülés, az "akciócsoport" pihenőt kap, jöhet egy fajta nyugalmi állapot a test számára: na, ilyenkor tűnik fel a közben kialakult betegség. Előjönnek a tünetek. És ezek mutatják meg igazán, hogy mennyire hosszú idő alatt sikerült megoldanunk a konfliktust, hiszen minél tovább szenvedtünk a megoldásával, annál nehezebb ellenfélként kell szembenéznünk betegségünkkel. Ezért nagyon fontos az IDŐ! Ne hagyjuk egyetlen negatív érzelmünknek se, hogy sokáig uralja agyunkat, gondolatainkat, mert egy idő után már testünket is ezek fogják uralni, betegség formájában.

Murák Tibor: Intelem

"Aki egy kicsit is
szívedben lakozik,
vigyázzál rá nagyon,
mert hozzád tartozik.

Ne váljál el tőle,
sohasem haraggal,
ha megbánt is néha
kéretlen szavakkal.

Nem tudni, hogy holnap
felkel-e még napunk,
nem tudni, hogy holnap
hallja-e még szavunk.

Nem tudni, hogy vajon
lehet-e még újra,
elmondani neki,
amit jó lett volna...

Ne feküdj le soha,
szívedben haraggal,
mert nem tudni soha,
hogy mit hoz a hajnal.

Nem tudni sohasem,
hogy lesz-e még új napunk,
örökre megbánva
oktalan haragunk... "

Nagyon egyszerű, de annál fontosabb esti gyakorlat az, ha végiggondoljuk a napunkat és magunkban megbocsátunk mindenkinek, aki megbántott minket, bocsánatot kérünk mindenkitől, akit megbánthattunk, és megbocsátunk magunknak!

" Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek!"

És most nézzük azt a betegséget, aminek a kiváltó okára még a mai napig nem jöttek rá a tudósok, és ezáltal a gyógyítására sem. Hisz magunk közt szólva, a kemoterápia és a sugarazás nem gyógymód, inkább egy erőteljes kiirtása mindennek, az egészségesnek és a káros sejteknek is!

A RÁK:

Az ÚJMEDICINA rákról való véleményét nem részletezném, mert aki végignézte a videókat, azok egy elég logikus levezetést kaphatnak.
Csak röviden nézzük, milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy biztosan betegség legyen az "eredménye": 

1. Drámai, megrázó, felzaklató vagy egyben lehangoló és elszomorító élethelyzet, érzelmi konfliktus megélése.

2. Ez az élethelyzet váratlan, teljes megdöbbenést okoz számunkra, nem tudunk választani vagy nincs is választási lehetőségünk.

3. Megütközést váltson ki bennünk: "erre aztán sosem gondoltam volna"-érzés.

4. Elszigeteltséget okozzunk magunknak azzal, hogy erről a konfliktusról nem akarunk, nem tudunk senkivel beszélni. Ennek oka lehet a szégyenérzet, a bizalmatlanság vagy akár annyi, hogy nem szeretünk beszélni erről a konfliktusról, mert újból és újból átéljük a történteket, amit viszont legszívesebben elfelejtenénk!

5. Átmenetileg nincs ennek a konfliktusnak megoldása.

Ha ezek a feltételek mind teljesülnek, akkor beindul ez a biológiai elváltozás a testben.

A konfliktusoktól nem tudjuk megvédeni magunkat, naponta érnek minket. De azok intenzitása, a megoldásához szükséges idő hossza határozza meg igazán, hogy mennyire nagy mértékű testi elváltozás fogja követni. A félelem pedig csak ront a helyzeten.

"A félelem a konfliktus-intenzitás hajtóanyaga!"

Arról egyre többet lehet hallani, hogy nap mint nap keletkeznek rákos sejtek mindannyiunk testében. Hogy miért nem alakul ki mindenkiben mégis ez a betegség? Mert egészséges immunrendszerünk védekezni tud a rákos sejtek ellen. Az erős sokk, a feldolgozatlan sérülés blokkolja védekezőrendszerünket, így elindulhat egy sejtburjánzás.

Megoldás menete: elemezzük kívülállóként életünket, találjuk meg ezt a blokkot, nézzünk szembe magunkkal, miért nem sikerült ezt megoldanunk vagy feldolgoznunk, gondoljuk végig, hogy abba az irányba halad-e az életünk, amit terveztünk magunknak, amiről régebben álmodoztunk? Rúgjuk fel a magunk és a környezetünk által felállított korlátokat, hogy megtalálhassuk szabadságunkat és Isteni Én-ünket. Tanuljunk meg NEM-et mondani, kiállni önmagunkért és ismerjük meg igazi önvalónkat. Segítsük magunkat, hogy a testi túlburjánzás lelki-szellemi aktivitássá váljon át.


És most nézzük a legtipikusabb daganatos megbetegedések lelki hátterét:


-AGYDAGANAT: Az erős érzelmi sokk mögött elfojtott érzelmek, mély lelkifurdalás, múltban átélt szenvedések állnak. Ezek olyan emberhez köthetők, akit valaha nagyon szeretett a beteg, de sokat szenvedett tőle, esetleg még a jelenben is gyűlöli vagy fél tőle. Emellett az agydaganatos beteg (kisgyereknél a szülője) nagyon makacs, csökönyös típus, nem enged változtatni látásmódján. ezen kívül zárkózottság, bizalmatlanság jellemzi.
Mivel az agy a testünk irányító központja, ezek az emberek lelki-szellemi fejlődésüket elnyomják, melynek következménye a testi kinyilvánulás: sejtburjánzás.

Merjük bevállalni a kihívásokkal teli, ám életmentő szellemi és lelki fejlődést és ezzel tehermentesítjük testünket.
Ehhez tartozik az élet változásainak könnyebb elfogadása, nyílt szívvel való élet, meg kell tudni bízni önmagunkban és a környezetünkben, hogy a "kinyílásunkkal" együtt a JÓ is be tudjon áramolni életünkbe.

- BŐRRÁK: a bőr a határunkat jelképezi, ez jelenti a kapcsolatunkat a külvilággal,és a kommunikáció illetve a gyengédség szimbóluma is.

 Bőrelváltozásaink jelzik a belsőnk kapcsolatát a környezetünkkel. Akin bőrelváltozások vannak, az nem rendelkezik elég önbizalommal, így az önértékelését a környezettől jövő visszajelzésekre alapozza, a bőrbetegségeivel pedig igyekszik távol tartani magát a  külvilágtól. Ha képes lesz arra, hogy érzelmeit és belső világát( lelki és szellemi világát) kommunikálni tudja a külvilág felé, bőre megszépül, tisztább és lágyabb lesz.  

Merjünk nyitni a világ felé, éljük át a világ iránti szeretetünket. Bízzunk magunkban annyira, hogy képesek vagyunk saját erőből megvédeni határainkat.

- CSONTRÁK:  a csontok a stabilitásunkat, szilárdságunkat és a normáknak való megfelelést jelképezik. Oly mértékben eltértünk ősi, eredeti fejlődési irányunktól, hogy a mentális és lelki problémát a szervezet testi szinten akarja kifejezésre juttatni. Így alakul ki a az elfajult sejtburjánzás. Leggyakoribb kiváltó érzése az önérzet erőszakos megsértését követő frusztráció. A csontok azoknak a törvényeknek és alapelveknek a szerkezetére utalnak, amelyekkel nap mint nap szembesülnünk kell és amelyeket a tekintély (szülők, tanárok, stb) tartat be velünk, hogy legyen tartásunk és rend uralkodjék körülöttünk. A minket mélyen érintő önértékelési probléma a "csontunkig hatol".

Kérdőjelezzük meg életünk régi, idejét múlt, ránk örökített szerkezeteit, amik életünk alapjait nyújtották eddig, és építsük le őket kíméletlenül és adjunk teret a szabad és saját gondolatainknak, hogy ezek tudják megalapozni ettől kezdve életünket. Ne zavarjon, ha ezzel kilépünk a konvenciókból, ha merészek és talán mások számára érthetetlen ötleteinkre építjük fel "új" életünket! Építsük fel saját elképzeléseink szerint életünket, és hagyjuk el a szülői mintákat. Tanuljuk meg a határtalan szeretetet, szabaduljunk meg az idegen döntésektől, a saját vagy a "szerzett" elveinktől, éljünk úgy, hogy kifejezésre tudjuk juttatni önmagunkat. És akkor megerősödik az önértékelésünk.

Csontok jelentése: 
Felkar:  erő, hatalom,kitartás szimbóluma.
Alkar: az emelő erő, megkapaszkodni, megtartani magam a világban
Felső comb csont: előrehaladás, lendületesség, és a kicsapongás, mértéktelenség jelképe is.
Alsó lábszár: elrugaszkodás, a spontaneitás (ugrásra kész),  (Achilles-ín: a legérzékenyebb hely) helyes időzítéssel történő elrugaszkodás, kilépés egy terhes helyzetből.
Gerincoszlop: tartás és rugalmasság, statikusság és dinamizmus. "egyenesség", becsületesség, összekötő tengely ég és föld között. Az emberré válás jelképe a kiegyenesedett gerincoszlop.
Állkapocs:  (alsó állcsont) akaraterő, kitartás ("átrágja magát v.min") és érvényesülési képesség ("nagyot harap v.miből")
Borda:  biztonság, védelem, alkalmazkodás a polaritáshoz (légzés ritmusához)
Hát: hordás, teherbírás, támasz

...

"Kezdjetek el élni":)

Sok emberrel találkoztam már, akik lelki segítőként igyekeztek tanácsokat adni, példákat mondani és megoldást kínálni másoknak egy-egy problémára. Ez azért is könnyebb, hiszen kívülállóként könnyebben rá lehet látni valaki életére, jobban lehet látni annak buktatóit, hibáit és talán az ezekre vonatkozó megoldást is.
Még a jó szándékot sem tudom kétségbe vonni sokuknál. De magamban is láttam ennek a viselkedésnek a buktatóit. A nagy "segítési-vágy" nem elég. SŐT! Néha még rontani is képes a helyzeten. Jártam már úgy, hogy lelkesedésem ellenszenvet váltott ki az illetőből, nem értett meg, megharagudott "erőszakosságomon", és megnyílás helyett bezárkózott előttem. Komoly tanulságok ezek, hisz meg kell tanulni tiszteletben tartani mások szándékát és meg kell várni, amíg kialakul bennük a segítségkérés szándéka.
Meg kell érnie bennük a változtatás iránti szándék.Hogy ez kiben mitől jön el, nagyon eltérő. Szeretem ezt a dalt, talán ez is segíthet valakinek, hogy végre akarjon tenni magáért:)

"Kezdjetek el élni"
Azt tapasztaltam, hogyha én változom, változtatok a gondolataimon, a dolgokhoz való hozzáállásomon, megindul egy változás is a környezetemben. Mert minden belőlünk indul ki. És ha bízom magamban, elhiszem magamról, hogy talán a szavaimmal, a mosollyal, ami a boldogságomat és pozitivizmusomat tükrözi és a szememben csillogó fénnyel reményt, segítséget tudok adni egy-egy embernek ebben a nehéz élethelyzetben, akkor igenis, sikerülni fog!
És ettől válik a Segítő hitelessé. Nem meggyőzni akar a szavaival, hanem elültet egy-két gondolat-magot, és a személye reményt és erőt sugároz. Hogy végig lehet csinálni, csak meg kell találnia mindenkinek a saját Útját a gyógyuláshoz.

Szinkronban lenni világunkkal

Amikor terhes voltam, mindenhol kismamákat láttam magam körül:) Most, hogy a gyerekonkológiát is megjártam, egyre több kisgyerekről derül ki a távoli környezetemben, hogy rákos. Amíg az első esetben ezek örömteli dolgok, addig a második eset már sokkal elszomorítóbb. De ilyen a szinkronicitás. Semmivel sem lett több kismama az idő alatt, hogy én is babát vártam, mégis, jobban fókuszáltam akkor a hozzám hasonló élethelyzetben lévő emberekre.
Ezek a  jelek pedig azt jelképezik, hogy most ezt kell megtapasztalnod, ez a te utad.
És ez mindenkivel így van, csak észre kell venni! A környezetünk rengeteg információt hordoz pillanatról pillanatra változva, de hogy abból a több millió információból mi épp miket veszünk észre, miket lát meg a szemünk és mi jut el a tudatunkig, az nagyban függ attól, hogy mi milyen tudatállapotban vagyunk és mire érzékenyek a "receptoraink". Ez ilyen dolgokra is igaz, mint például a hasonló élethelyzetben lévő emberek könnyebb észrevétele, de ez igaz a negatív és a pozitív történések észrevételére vonatkozóan is. Ha mi jó hangulatban vagyunk, ritkábban látjuk meg a negatívumokat, és ha mégis szembetűnővé válik egyik-másik, akkor is kevésbé hangol minket le, mint azokat az embereket, akik már eleve negatív hangulatban, rossz gondolatokkal telve a fejükben találkoznak szembe u.azzal a negatív történéssel. Ezért igaz az, hogy amilyen a mi belső világunk, olyan a külső is, amit érzékelünk magunk körül. Egy pesszimista, borúlátó ember számára sokkal nehezebben érzékelhető egy kellemes, vidám, vagy örömteli pillanat, hisz a gondolatai közt nem "jut be a fény", vagy ha mégis eljut hozzá, akkor sem tudja igazán értékelni azt.
És akkor még nem is mentünk igazán bele a dolgok lényegébe, miszerint minden történés semleges töltetű, egészen addig, amíg mi nem társítunk hozzá valamilyen töltést. 
És ha már így nézzük, akkor igen is, lehet egy komoly betegségben is pozitívumot találni. És meg s kell ezeket a pozitívumokat találni, hogy ne Isten csapásaként éljük meg.
Lássuk meg benne a erőpróbatételünket, a kitartásunk, elszántságunk próbatételét, az önismeret lehetőségét, az új tudást,ami hozzásegít a testünk egyre jobb megismeréséhez, stb.
Hiszen erről szól a földi ember élete: "minden rosszban van valami jó". 

A két pólusú világ legnagyobb üzenete az, hogy találd meg a rosszban a jót és vigyázz, mert a jó is rejt rosszat. Hiszen egyik a másik nélkül nem működne, így együtt tartják fenn az egyensúlyt.

Ezért, akármilyen nehézségek kerülnek utunkba, gondoljunk arra, hogy most ezt kell megtapasztalnunk, ennek helyes megoldásával tud a tudatunk fejlődni , azaz hálásaknak "kell" lennünk, hisz minden, ami minket ér, körülvesz és bennünk kialakul, minden értünk van!

Most jöjjön egy friss élményem története:

Hozzá egy kis zene: http://www.youtube.com/watch?v=V_cHQ2AbNkY

Április 4-én (jéééé, a felszabadulást ünnepeltük valamikor még ezen a napon :-) ), sikerült eljutnom Bagdi Bella pécsi koncertjére! Már vártam nagyon, mert amit a neten láttam, hallottam, az nagyon tetszett vele kapcsolatosan. Úgy alakult, hogy a kislányomat is magammal vittem, és egy kedves ismerősömmel, meg az ő kis 5 éves szomszéd lányával együtt, négyen mentünk el.
Nagyon kellemes benyomás ért már akkor, amikor Bella adta a karszalagot nekünk, kedvesen üdvözölt minket és persze Pannát is, mint gyerekvendéget.
A legpraktikusabbnak a leghátsó sort tartottuk, hogy ott a lányok szabadon, másokat nem zavarva fognak tudni táncolni:) Ez így is lett. Elkezdődött a koncert és én nagyon hamar a hatása alá kerültem. Egy-egy röpke pillanatra "megzavartak" a lányok a teljes belemélyülésbe, mert "fél szem, fél fül mindig a figyelésé..."egy anya számára, de nagyon jó hangulat kerekedett körülöttünk, a lányok is hamar bekapcsolódtak az énekekbe. Aztán már táncpartnerük is lett a főszervező személyében, szóval jól elvoltak.:)
Azt éreztem, ahogy hallgatja valaki Bella szavait, énekét, már az sokat nyit a szívén, de amint közösen elkezd vele énekelni, esetleg be is csukja a szemét hozzá és kizárja a külvilágot, nagyon felemelő élményben lehet része!
Aztán jött egy rövid szünet. Mosdó, lányok kifutkároztatása, hogy jól bírják a második részt is, beszélgetések ismerősökkel.
Majd Bella azzal kezdte a második részt, hogy a szünetben megkereste két hölgy is, hogy ők rákos betegek, az orvosok szinte lemondtak róla/uk, mit tegyenek a gyógyulásukért???
Bella pár mondatban beszél arról, hogy mindig egy lelki sérelem áll a dolgok hátterében, amin ha sikerül segíteni - sok erre alkalmas módszer létezik- ,akkor meg tudja gyógyítani az ember önmagát. A kérdező hölgy/ek, haragudtak Istenre, mert hagyja őket szenvedni.
Akkor egy fura érzés kapott el: bárcsak tudnám, kik azok a hölgyek, olyan szívesen beszélgetnék velük, hogy lássanak pozitív példát is, hátha erőt ad nekik.
És akkor olyan történt, mintha nem is én irányítanám magam: magasba emeltem a kezem.
Bella észrevett és felszólított.
"Szeretnék egy pozitív példával élni!" -mondtam, és kitört belőlem a sírás...
Lehívott magához és a kezembe adta a mikrofont. Alig bírtam megszólalni, annyira jött belőlem a sírás. De összeszedtem magam és belekezdtem. Hogy itt van egy 4 éves kislány, aki végigtáncolta és énekelte a ma estét, pedig a tavalyi évet majdnem végig az onkológián töltöttük. De túl van rajta, meggyógyult. És IGEN, igaza van Bellának, egy komoly sérelem állt a hátterében, amit helyre kellett tennem magamban. De hiszek benne, hogy kemény belső lelki munkával erre mindenki képes. És hát megéri!!!Hisz visszanyeri az életét!
Már nem emlékszem minden szavamra, de nagyjából ez volt a lényeg.
Amikor előre mentem tapssal kísértek, hogy legyen bátorságom kimenni, amikor a helyemre mentem, tapssal kísértek, mert talán eljutott a sok könny és elcsukló hangok között hozzájuk az üzenetem : Rendbe kell tennünk a lelkünk, hogy rendbe legyen a testünk is!
Mosolygó tekintetek kísértek utána a koncert végéig, majd egy hölgy odajött és azt mondta:Panna a jövő reménysége:)
Hogy aznap este egy hatalmas adag lelki fájdalmat sikerült otthagynom a sírás által, abban biztos vagyok! Hogy más a letett csomagomból, átalakítva, "kifényesítve" mit vett fel, nem tudom. De hiszek abban, hogy nem volt semmi véletlenül! Legalább egy ember volt ott, akinek ezeket a szavakat hallania kellett tőlem, hogy reményt és erőt kapjon!
És ehhez Bella kellett igazán, a kisugárzása és a dalai ereje! Köszönet érte!

A "jövő reménysége" a dinnyés táskás kis Panna. :-)

Ha a gyerekünk beteg...

A mai téma egy kicsit felborzolhatja a kedélyeket, ellenállást válthat ki sok emberből, de itt az ideje, hogy rátérjünk a gyerekekre is!
Mindenkit sokkolva érint a téma, ha kiderül róla, hogy komoly betegsége van, de ha az egy "vétlen" kisgyermek, akkor még az idegenek is nagyobb sajnálatot éreznek. Mert ilyenkor felmerül a kérdés: de miért szenvednek ők, hiszen alig éltek még, a táplálkozásuk nem lehet annyira egészségtelen, a szervezetük nem halmozhatott még fel annyi méreganyagot, és lelkileg sem viselhette meg őket annyira még semmi, hogy abból például egy daganat kialakuljon. De akkor mégis hogy lehet beteg egy pár éves, netán pár hónapos gyermek?????

Kezdjük azzal, hogy a gyermekeink 9 hónapig az Anya testében élnek. Azt esznek, amit Anya eszik, az ő szívdobogását hallják napi 24 órán keresztül, az Anya hangját hallja legtöbbet, stb. szóval ők ketten egy egységet alkotnak. Egyre több pszichológiai irányzat, a kineziológia és spirituális nézetek vallják és bizonyítják, hogy személyiségünk érzelmi világa, későbbi cselekvéseink alapjai már a fogantatás pillanatától kezdően határozódnak meg.  Ugyanis az Anya a gyermekével nemcsak testi, hanem lelki szinten is egységben van. Egy kineziológiai oldás, egy regressziós hipnózis során kiderülhet, hogy például egy egész életen át kísérő klausztrofóbia, pánikbetegség alapja a méhen belüli időszakban vagy épp a szüléskor történtekben keresendő.
Ha egy nem várt terhességből születik egy gyermek, sokszor nem is tudatosan, hanem csak tudattalanul, de az Anya a gyerekét hibáztatja élete megváltozásáért, ami kifejeződik a mozdulataiban, hanglejtésében, türelmében, szeretetében. Ami meghatározza a gyermek önképét, a világról alkotott véleményét, a szeretetről való fogalmát akár egy egész életen át is!

A gyermek megszületése után is még az Anya rezgését érzékeli a legjobban, hiszen még nem rendelkezik saját aurával, azaz energiamezővel kb. 3 éves koráig. Ez azt jelenti, hogy Anyja minden érzelmét szinte a sajátjaként éli meg, vagy legalábbis érzékeli, hogy a negatív érzelmektől "felbomlott az egyensúlya". Védőnők első reakciója, ha Anya aggódva érdeklődik, mit csináljon a nyűgös, folyton síró babájával, hogy nézze végig magát, hogy minden rendben van-e a saját hangulatával...
És ezt, mint egy görbe tükör, a gyerek azonnal Anya arcába mutatja! Kezdetben csak sírással, később, a nagyobb egyensúlyvesztést már komolyabb jelekkel tükrözi. Ilyenek a betegségek. És itt most nem arról van szó, hogy egy Anyának nem szabad rossz kedvűnek lennie legalább 3 évig, mert erre esély kb. 1 %!:)
De nagyon fontos, hogy a hosszabb ideig tartó negatív gondolatok, negatív érzések testi elváltozásokat tudnak okozni! Szóval érheti az embert rossz élmény és lehet ezáltal dühös, szomorú, agresszív, stb., de záros határidőn belül helyre kell(ene) tennie magában ezeket az érzéseket, hogy újra helyreálljon az egyensúly!

A gyerekeink pedig ezeket felnagyítva, sokkal hangsúlyosabban adják vissza nekünk, csak tudnunk kell olvasni a jeleket, dekódolni ezeket a kódokat!
És még sokszor elhangzik az a kérdés is, miért van egyre több súlyos beteg gyerek manapság???

Sok összetevője van, talán én sem ismerem mindet. Beszélhetünk a szennyezett környezetről, a mesterséges, vagy tápértékében sokkal gyengébb ételekről, a megnövekedett sugárzásokról ( rádióhullám, mobiltelefon - hálózat, földsugárzások, stb.), élhetetlen lakókörülmények, a friss levegő és a mozgás hiánya,...
De az is hozzátartozik a teljességhez, hogy a '90-es évektől egyre érzékenyebb lelkületű gyermekek születtek és születnek a mai napig is.  Talán már sokan hallottak az Indigó gyerekekről, majd a Kristály, Szivárvány és Csillag gyerekekről.  Eltérőek a magyarázatok és igazából nem is egyértelmű ennek a tulajdonságnak az előnye-hátránya, de minden esetre érzékenységük nem vonható kétségbe. Sajátos nevelési elvek alkalmazásával nagyobb eredményeket lehet elérni náluk, mint a berögzült dogmák és elvárások követésével.

És nemcsak a gyerekeink váltak érzékenyebbé, hanem mi is negatívabbakká! A világ afelé halad, hogy egyre nehezebben találjuk meg a kapcsolatot belső önmagunkkal, mert helyette minden mással elterelik a figyelmünket: TV, internet és egyéb csatornák, amin keresztül szinte csak a félelmet keltik, a negatív viselkedési mintákat mutatják, és persze a fogyasztást ösztönzik. A megélhetéshez szükséges biztonságunk egyre nagyobb veszélybe kerül : akár anyagilag értve, akár a közbiztonságot tekintve. Azt hiszem, nem kell részleteznem, mennyi forrása van a negatív érzelmeknek és gondolatoknak a XXI. századunkban.

Úgyhogy gyerekeinknek "sok feladatot" adunk ezzel az élhetetlen életminőségünkkel.

Ezért, ha betegséget produkál a pár hónapos gyerek, ne kitárt karral álljunk előtte, hanem nézzünk magunkba, hogy vajon mire is akarja felhívni a figyelmünket ez a betegség.

A gyermek kb. 3 éves koráig az édesanyja egyensúlyvesztését mutatja szinte 100%-ig.
3-tól 6-7 éves koráig anya és apa is lehet, de tapasztalatom szerint inkább anya és 7-től kb.14 éves koráig az apa lelki problémáit tükrözi kifelé. 
Egy gyermek saját magának kb. a 14 éves kora után tud betegséget kreálni, ettől a kortól érdemes igazából őbenne keresni a kiváltó okokat.


Az önhibáztatás gondolatán gyorsan lépjünk túl,hisz ami belőlünk indult ki, mi hoztuk létre, abban az a jó, hogy rajtunk is múlik a megváltoztatása!!!! Tegyünk lépéseket a magunk megváltoztatására, és meglátjuk, minden megváltozik a környezetünkben is:)

Úgyhogy aktív részvétellel tudunk tenni gyermekeink gyógyulásáért!!!

A rövid, egy mondatos recept pedig nem más: Bocsáss meg magadnak, és bocsáss meg mindenki másnak, a saját érdekedben!

Testünk, elménk, szívünk megtisztítása segíthet a teljes gyógyulásban

A mai témám kicsit újra visszakanyarodik a testi szintre, mert tegnap találkoztam egy (újabb)videóval, melyben ismét a rák legyőzhetőségéről esik szó.

Egyre több helyen jelenik meg olyan vélemény, mi szerint a rák legyőzéséhez hozzá tartozik a testünk méregtelenítése és lúgosítása. De ez más betegségek gyógyulási feltétele is egyben. Ugyanis a szervezet öngyógyító mechanizmusa lúgos állapotban indul be erőteljesen. Ez a 7 feletti, de igazából a 7,5-es pH-jú szervezetre igaz.

Ebben a riportban megemlítésre kerül a gyógyulásba vetett hit hatalmas ereje, mely spontán gyógyuláshoz vezethet! Ezt a nézetet támasztják alá a Placebo-kísérletek, azaz a gyógyszernek "álcázott" tabletták hatékony gyógyító hatása. Amikor egy adott betegségben szenvedő embereknek "csodaszerként" bemutatott tabletták szedése sikeres gyógyuláshoz vezetett, mely a gondolat teremtő erejének és az optimista hangulat gyógyító erejének ékes bizonyítéka.
Ezt kellene tanítani gyermekeinknek az óvodákban, iskolákban, mert erre sokkal nagyobb szükségük lenne, mint hogy melyik költő vajon mit érthetett azalatt a sor alatt a verse végén, vagy hogy három ismeretlenes egyenletet hogyan kell megoldani. Félreértés ne essék! Tanuljanak ilyet is, de már akkor, amikor a saját testük részeit (test-lélek-szellem), illetve elméjük működését ismerik. Hiszen ez a tudás teremtené meg leginkább a prevenciót, azaz a betegségek kialakulásának megelőzését. Ehelyett nemcsak ezt a tudást nem osztják meg széles körben, de még azt sem igazán hagyják, hogy magunktól ezekre rájöjjünk, hiszen minden médiában arra törekednek, hogy "elbutítsanak" minket, teletömik felesleges információkkal agyunkat (merthogy nekem miért kell arról tudnom, épp melyik, "alig tehetséges,ám sztárolt" énekes szakított 3 hét alatt a 10. barátnőjével?????) És itt most hosszasan tudnám sorolni a számomra teljesen felesleges információk hadát.... De nem szeretném az olvasó elméjét sem tovább terhelni felesleges információkkal:-)))

Gondolkodjunk el azon,mekkora  pénztőkéjű iparágak mennének tönkre akkor, ha az emberek rádöbbennének saját betegségeik legyőzhetőségének "titkára"! Pedig ez a "titok" csak azért van ekkora homályban, mert tudatosan homályban tartják azok, akiknek érdekében áll ezt eltitkolni előlünk. Akik abból keresnek milliárdokat, hogy kihasználják az emberek tudatlanságát és az abból eredő félelmüket. Pedig ez a tudás mindannyiunkban benne van, genetikailag! És ez nem egy összeesküvés-elmélet!

Csak elme-nyitogatás:)

Húsvét üzenete - bűnbocsánat

Ma 2013. Nagy Pénteke van. A húsvét a kereszténység igen kettős ünnepe. Ünnepeljük Jézus feltámadását. Igen ám, de Nagy Péntek a keresztre feszítésének napja, azaz gyásznap.A gyász elgondolkodtatásra sarkallja az embereket. Elmélkednek az elhunytról, a vele való kapcsolatukról, az Élet értelméről, a saját életükről, stb.
Jézus élete, tettei, tanításai jutnak eszembe, és az a hihetetlen nehéz feladat, hogy az emberiség megváltásáért  legyőzze magában a kísértést és önként felvállalja a kereszthalált. Mert a sok szenvedésen túl, talán a legnehezebb jelenete életének az a része lehetett, amikor a Gonosz megkísértette a Gecsemáné kertben.

Felvállalni a saját szenvedésünket egy sokkal magasztosabb, felettünk álló célért. Ez az önfeláldozás és önzetlenség legmagasabb foka. Amíg a saját szemszögünkből nézzük életünket, addig a testi szenvedéseknek "nincs értelme". De ha képesek vagyunk más szintről a helyzetünkre tekinteni, máris megjön a válasz a 
Miért-jeinkre. És hiszek abban, hogy kevesen kapunk hasonlóan nehéz helyzetet, mint Jézus,( hál'Isten) szóval a mi szenvedésünkből lehet kiutat és megoldást találni a változtatásra! Mert nem az a cél, hogy szenvedésben éljünk, hanem hogy a szenvedések árán tapasztaljunk és tanuljunk, ha máshogy nem megy:)


"Kiment, és ment az Ő szokása szerint az Olajfák hegyére, követték pedig Őt az Ő tanítványai is. És mikor ott azon a helyen volt, mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. És Ő eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esett, imádkozott, mondta: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e poharat, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! És angyal jelent meg neki mennyből, erősítve Őt. És haláltusában volt, buzgóságosabban imádkozott, és az Ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És miután fölkelt az imádkozástól, az Ő tanítványaihoz ment, és alva találta őket a szomorúság miatt, és mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Luk. 22:39-46



Nézzük kicsit ennek a napnak azt az üzenetét, hogy bűneink megbocsátását nyertük el ezáltal a cselekedet által. A bűnbocsánat isteni tulajdonság, amire nekünk is törekednünk kell. Ez sok esetben nagyon nehéz lépésnek tűnik, de a legjobb megoldás erre az, ha ki tudunk lépni a saját nézőpontunkból és legalább a másik szemével, vagy még jobb, ha "fentről letekintve" szemléljük az adott történéseket. Ezzel rávilágíthatunk arra, hogy az illető annak a helyzetnek egy elszenvedő alanya volt és nem szándékosan okozta a fájdalmat nekünk, vagy ha szándékosság volt is benne, akkor is az akkori "tudásának", lelki állapotának és képességeinek megfelelő legjobb döntését hozta meg. Egy kis hasonlattal élve: egy kismacskától ne várjunk el oroszlánbőgést, mert akármennyire is igyekszik, nem lesz arra képes. :)
És ez igaz a magunknak való megbocsátásra is!!!!Ami szintén ugyanolyan fontos, hiába nehéz.  De szeressük magunkat és lássuk gyengeségeinket! 


És ami még a mai nappal kapcsolatban eszembe jutott, az a hála! Tudjunk hálásak lenni mindazért, ami épp jelen van  az életünkben. Mert bármi is legyen az, minket szolgál, értünk van jelen. És ez nem a csendes beletörődés, hanem a tiszta szívből érzett elfogadás. Ehhez viszont kell az a fajta tudás, amivel a dolgok mögé láthatunk. 

Aztán eljön a Húsvét és vele együtt a legnagyobb üzenet az emberek számára: Ne féljetek! Hisz nincs halál, megváltódtunk Jézus által.

Áldott húsvétot mindenkinek!:)

Testi tünetek lelki megfelelői

És akkor térjünk rá a blog igazi témájára:

Minden betegség lelki eredetű, hisz lelkünk jelzései, figyelemfelhívása a betegség. Így a betegség igazából egy TÜNET. Tünete a lelkünk "megbetegedésének". Így a gyógyulás is akkor valósulhat meg, ha lelkünket hozzuk rendbe. Ép testben ép lélek!!!És ez fordítva is igaz, hogy ha a lelkünk ép, akkor a tesünk is egészséges lesz.


Először kezdjük a fejünknél, ami az irányító központunk. A két agyféltekénk más-más funkciót lát el, és a testünk ellentétes oldalát irányítja. Azaz a bal agyfelünk a jobb oldalunkat, míg a jobb a bal oldalunkat irányítja.
A bal agyfelünk a racionalitást, a logikus gondolkodást, a térlátást végzi, ezáltal a férfi tulajdonságokat szimbolizálja, a jobb agyfelünk pedig a kreativitás, a művészetek központja, így a női tulajdonságok jellemzik.
A férfi minőséget a teremtés, megalkotás, a cselekvés és az ehhez szükséges éles látás, logikus gondolkodás, erőteljes megnyilvánulás jellemzi, míg a női minőségre a befogadás, az elfogadás, az érzelmek világa, a lágyság és finomság a jellemző.
Mindkét minőség benne található mindannyiunkban. Az egyensúlyunk megtalálásához pedig mindkettő felszínre hozására, és adott esetekben előtérbe helyezésére van szükség.

Ez azért nagyon fontos, mert fájdalmaink, betegségeink konkrét helye nagyon sokat elárul az ahhoz tartozó problémáról.Ezért, ha az agyi területen van probléma, akkor a bal oldal a "férfi-oldal" és a jobb a "női-oldal", míg a testünk többi részére pont fordítva igaz!!!
Ez leginkább azoknál a szerveknél igaz, amik mindkét oldalon megtalálhatók. Így például nem ugyanazt az üzenetet hordozza magában a bal láb törése mint a jobb láb törése...és így tovább.


Ha beazonosítottuk a probléma helyét, akkor jöhet az adott szerv által küldött üzenet dekódolása. Nagyon sok esetben szinte az egyszerű biológiai ismereteink alapján rájöhetünk, nagyjából mit szimbolizálhat az adott testrész. Ugyanis azt kell csak végiggondolnunk, hogy milyen szerepet tölt be a testünk működésében. Nézzünk egy egyszerű példát.
A tüdő. Az éltető levegőt juttatja el a sejtjeinkhez, az elhasználtat pedig vissza a környezetünkbe. Mire asszociálunk leginkább a levegővel kapcsolatban? Levegő - repülés - szabadság.
Ha minket a szabadságunkban nagy mértékben korlátoznak, akármilyen formában is, azt a tüdőnk megbetegedése jelzi egy idő után. "Fellélegezhetünk", ha visszaszerezzük életterünket...
Ez csak egy példa a sok közül. De valahogy eképpen érdemes gondolkodni, és sokszor magunktól is rá tudunk érezni a dolgok lényegére. Persze eltérő tüdőbetegségek eltérő információt hordoznak az elménk számára.Így a pontos problémafelderítéshez mélyebbre kell ásni...


Most jöjjön egy rövid videó, ami első ránézésre egyáltalán nem vág a témánkhoz. A jobb agyféltekés rajzolásról szóló rövid riport mégis rávilágít kicsit arra, hogy mennyire nagy a különbség jobb és bal agyfelünk között, és hogy az emberek nagy többségét a bal agyfélteke irányítja leginkább.  És figyeljünk oda a videó utolsó mondataira :-) Mert sokkal több dologra képesek vagyunk, mint amiről azt gondoljuk!

Az életben mindenben, így ebben is törekedjünk az arany középútra! Találjuk meg és tudjunk különbséget tenni a dolgok között az alapján, hogy a logikus bal agyfelünkre van-e hozzá szükségünk, vagy inkább a kreatív jobb agyfelünkre. Az egyensúly megtalálása segít leginkább élethelyzeteink tökéletes lereagálására.

Honnan meríthetünk erőt?

"Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak... ha képesek vagyunk megteremteni belső békénket, akkor bármilyen nehézséget hozzon is számunkra az élet, alapvetően jól fogjuk érezni magunkat. És bár ebben a külső tényezőknek kétségkívül fontos szerepük van, tévedés lenne azt hinnünk, hogy ezek valaha is képesek bennünket tökéletesen boldoggá tenni."

Dalai Láma

Erőt sok mindenből tudunk meríteni, de tényleg!:)

Aki hisz Istenben, az ilyenkor hozzá fordul. És aki nem, néha az is...

Sokszor azt lehet látni, hogy az ateista emberek a legerősebbek, mert gondolkodásuk szerint minden rajtuk múlik, ezért keményen tudnak küzdeni, dolgozni a céljukért.

Legyen valaki Istenhívő, higgyen valamelyik keleti filozófiában vagy érezze úgy, hogy a saját sorsa csakis saját magától függ, a lényeg a hozzáálláson van!
Első lépésként tudja a türökbe nézve azt mondani, hogy szeretem magam és fontos vagyok magamnak, ezért megteszek mindent a meggyógyulásomért.
Próbálja a gondolataiból kitörölni a félelmet, lássa meg a dolgokban a pozitívumokat, szánjon magára elegendő időt és próbálja meg felcserélni a negatív gondolatait pozitívokra.
Merjen segítséget kérni másoktól!
Mondja ki az érzéseit, ne hagyja tovább elfolytva magában. Merje kinyilvánítani mások iránt érzett szeretetét.
Legyen minél többet a szeretteivel, tegye félre azokat a dolgokat és elfoglaltságokat, amik tehert jelentettek korábban.
Kerülje a negatív kisugárzású embereket, nézzen vidám filmeket, szórakozzon, nevessen rengeteget!
Élvezze az Életet! Ez mindenkinek mást jelent, de a cél, hogy a terhektől mentesítsük magunkat, hogy a felszínre tudjon jönni az igaz valónk! Mert minden ember igaz valója egy erős, kitartó, bölcs forrás, aminek ha átadjuk életünk vezérfonalát, és hagyjuk, hogy ne az egónk, a tudatunk irányítson, akkor eljutunk a gyógyulásig.

Jusson eszünkbe, hogy akármilyen nehézségeink vannak éppen, mindig él legalább egy ember, akinek még nehezebb!!!Lássuk meg, hogy lehetne még elkeserítőbb a helyzetünk, mint amilyen most. Bagdi Bellát szeretném most idézni:

"Aki azt akarja, hogy megvalósuljanak az álmai, az segítsen beteljesíteni valaki másnak az álmait.
 Amikor kielégítjük valakinek a szükségleteit, akkor Isten mindig kielégíti a mi igényeinket. 
 Aki magányos, az ne ücsörögjön az önsajnálatában. Menjen és segítsen valakinek, aki magányos.
 Akinek az élete nagy válságban van, anyagi nehézségekkel küzd, lásson hozzá mások bajainak  enyhítéséhez.
 Magot kell vetnünk, hogy Isten aratással ajándékozzon meg bennünket."

Adjuk meg magunknak azt, amire már régóta vágytunk (ha megoldható):ez legyen egy  új hobbi, egy utazás, stb. Bármi, ami hatalmas örömet okoz.
Ez segít az önértékelésben, elfeledteti a szorongást, félelmet, dühöt, rossz gondolatokat. Ha mégis előjönnének ezek, mert fognak, de talán már egyre ritkábban és már egyre gyengébb mértékben fognak megérinteni minket, akkor beszéljük ki, vagy írjuk ki magunkból! Ha azt a módszert választjuk, hogy a latrinából mi húzzuk ki saját magunkat a gallérunknál fogva, akkor nagyon hasznos lehet egy napló vezetése. Ha azt akarjuk, hogy mások segítsenek minket kihúzni ebből, akkor pedig olyan embert keressünk, akinek el tudjuk, merjük mondani legsötétebb gondolatainkat is. Van, aki csak nagyon közelálló embernek mer ennyire megnyílni és van olyan is, aki inkább "vad idegennek" tud könnyebben. Egyénfüggő.

Keressünk nekünk valót a terápiás módszerek közül: művészetterápia számtalan ága közül biztos mindenki talál magának valót. (tánc, zene, festészet, szobrászat, egyéb kézműves technikák)

Erőt adni azok a dolgok tudnak, amik vagy akik pozitív érzéseket váltanak ki belőlünk. Legyünk sokat a tiszta természetben (túrázás, kertészkedés) , kerüljünk közel az állatokhoz ( ló, kutya kimondottan sokat segíthet), gyerekek és pozitív kisugárzású emberek társaságát keressük.

De amikor egyedüllétre vágyunk, teremtsük meg ennek is a lehetőségét. Egy imádság, egy meditáció, a gondolataink összeszedése, elemzése is sok erőt adhat.

A gyógyulás időszaka a befelé fordulás időszaka, hisz a komoly lelki utat csak egyedül tudjuk végigjárni, de a sikerhez időt kell szánnunk a töltekezésre is! Tegyük félre a racionalitásunkat és hagyjuk, hogy a lélek szava és igénye irányítson minket.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy a betegségünk nem Isten csapása, hanem egy jel, egy figyelmeztetés, hogy minőségileg változtassunk életünkön, akkor lesz egy cél a szemünk előtt, ami átlendít a mindennapi fájdalmakon. És ha ehhez még a humorunkat, jó kedvünket is meg tudjuk tartani, igazán gyors ütemű lesz a gyógyulás!


Nevessünk sokat, a nevetés "ragályos"! Jó nevetést mindenkinek!:)