Leukémia

Ami miatt a mai témának a Leukémiát választottam, annak több, sajnálatos apropója is van. Azok közül a gyerekek közül, akikkel együtt jártunk tavaly az onkológián, egy 17 éves fiú pár napja hunyt el, egy 6 éves  és a szülei pedig arra az isteni csodára várnak, amiben eddig szinte alig hittek, mert az orvosok már lemondtak róla! Mindketten leukémiában szenvednek/tek.  A mai orvostudomány állása szerint van a könnyebben kezelhető típusú és van a veszélyesebb, azaz nehezebben kezelhető verziója. Ez a "besorolás" is igen szubjektív, hisz attól függ, hogy nagy általánosságban, a statisztikák szerint melyik fajta reagál jobban a kemoterápiára. Az agresszívabb fajta ellen már a kezdetek során erőteljesebb kezeléssel lépnek fel. De nézzük is, mire utal a leukémia:

A filmtörténelem egyik nagy klasszikusában találkoztam először ezzel a betegséggel, így ehhez az oldalhoz persze, hogy a LOVE STORY zenéjét ajánlom :) Tehát a LEUKÉMIA:  Leukémia = vérrák. Az éretlen fehérvérsejtek szabálytalan, abnormális elszaporodása. Olyan, mintha az immun,-azaz védekező rendszerünk egy láthatatlan túlerőben lévő ellenség ellen akar harcolni, de közben a saját szervezete ellen lép fel és okoz betegséget. Túlzottan elfáradtunk egy harcban, amibe talán több energiát is fektettünk, mint amire szükség lett volna. A kiváltó ok lehet egy szeretett személy / háziállat elvesztése, amit nem tudunk feldolgozni, de lehet egy negatív cselekmény következtében kialakuló erőteljes gyűlölet vagy önértékelési hiba következménye.( nagy mértékben alul értékelem önmagam) A vér a testünk "üzemanyaga". Szabadon kell tudnia áramolni ahhoz, hogy minden szervünkhöz eljusson az oxigénnel és a fontos tápanyagokkal. Ha "hulladékot" szállít, akkor károsítani fogja a "motort", azaz a szívünket, vagy akár az egész testünkben problémákat okozhat. A vér az életörömünket jelképezi. A rossz vérkeringés a szeretet megélésében történő elakadást jelképezi. Nem tudom vagy nem akarom kifejezni az érzelmeimet, a szeretetem. Szembesülnünk kell azzal, hogy a védelmi mechanizmusaink nem működnek tovább. Ahogy eddig igyekeztünk megvédeni magunkat, az önállóságunkat, az életünket, azok a módszerek már nem, vagy soha nem is működtek. Összpontosítsuk minden maradék energiánkat befelé, hagyjuk a külsőségeket, melyek elvonnak energiát és minden életenergiánkkal szűrjük ki a felesleges dolgokat magunkból. Ne hagyjuk, hogy mások határozzák meg, hogyan éljünk, harcoljunk önállóságunkért lelki-szellemi szinten. Éljük át a feltétel nélküli szeretetet és keressük meg a legmagasabb szintű életörömöt, és hagyjunk fel a magunk és mások által támasztott elvárásokkal. Minden rák típus feloldási mechanizmusának lényege az életünk újraértékelése. Mérlegeljük, hogy mennyire tértünk le az utunkról, mennyiben élünk más életet, mint amiről korábban álmodoztunk.Bátorságra, elszántságra ösztönöz önmagunk megtalálásáért. Ez a típusú betegség mindig arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a testi/materiális szintről lépjünk egyet feljebb, a lelki-szellemi szintre. Ha egy kisgyermek leukémiás, a betegség nagyon nagy részben a szülőről, a szülőnek szól. Hogy egyre több, alig pár éves leukémiás gyerek kerül az onkológiákra, annak is "köszönhető", hogy a nők sok esetben olyan kapcsolatban vannak a párjukkal, esetleg a munkahelyen, mely során elfojtják magukban érzéseiket, személyiségük megnyilvánulásait. Ennek következtében életükből egyre inkább kifogy az öröm. Ezekről a nőkről Dr. Csernus Imre: A nő című könyve jut az eszembe...Csernus szerint a hiteles NŐ megtalálja a külső és belső értékek közti egyensúlyt, képes az önmegvalósításra, és boldogság sugárzik belőle. Az értelmi intelligenciáját ugyanúgy fejleszti, mint az érzelmit, nyílt, őszinte, felvállalja önnön hibáit, és amennyire tud, megpróbál javítani rajtuk. Nem adja fel álmait, csak hogy meghunyászkodjon egy párkapcsolatban vagy megfelelési kényszerből szüleivel, munkatársaival, stb. szemben. Az ilyen hiteles NŐ-ből lehet csak igazán hiteles ANYA, és ha talál maga mellé egy hiteles FÉRFI-t, márpedig fog, akkor ők fognak tudni igazán boldog, nemi identitásában, érzelmi intelligenciájában érett GYEREK-et nevelni. Sajnos, nagyon sokat számít az otthon látott példa! De a szüleinket hibáztatni felnőtt fejjel már nem ildomos! Felnőttként már miénk a felelősség, mennyire leszünk képesek megvalósítani önmagunk. Mérjük fel elsőként a hiányosságainkat, majd dolgozzunk rajtuk.És hogy miért éri meg? Mert akkor, és csakis akkor van esélyünk az igazi boldogság  eléréséhez, illetve talán sikerül megszakítanunk azt a generációkon át "öröklött" rossz sémát, amit nem kívánt örökségként kaptunk szüleinktől, nagyszüleinktől, stb. És így boldog, kiteljesedett gyermekeink lesznek. Mindenkinek sok erőt kívánok az önfelfedezéshez! :)