Április 4-én (jéééé, a felszabadulást ünnepeltük valamikor még ezen a napon :-) ), sikerült eljutnom Bagdi Bella pécsi koncertjére! Már vártam nagyon, mert amit a neten láttam, hallottam, az nagyon tetszett vele kapcsolatosan. Úgy alakult, hogy a kislányomat is magammal vittem, és egy kedves ismerősömmel, meg az ő kis 5 éves szomszéd lányával együtt, négyen mentünk el.
Nagyon kellemes benyomás ért már akkor, amikor Bella adta a karszalagot nekünk, kedvesen üdvözölt minket és persze Pannát is, mint gyerekvendéget.
A legpraktikusabbnak a leghátsó sort tartottuk, hogy ott a lányok szabadon, másokat nem zavarva fognak tudni táncolni:) Ez így is lett. Elkezdődött a koncert és én nagyon hamar a hatása alá kerültem. Egy-egy röpke pillanatra "megzavartak" a lányok a teljes belemélyülésbe, mert "fél szem, fél fül mindig a figyelésé..."egy anya számára, de nagyon jó hangulat kerekedett körülöttünk, a lányok is hamar bekapcsolódtak az énekekbe. Aztán már táncpartnerük is lett a főszervező személyében, szóval jól elvoltak.:)
Azt éreztem, ahogy hallgatja valaki Bella szavait, énekét, már az sokat nyit a szívén, de amint közösen elkezd vele énekelni, esetleg be is csukja a szemét hozzá és kizárja a külvilágot, nagyon felemelő élményben lehet része!
Aztán jött egy rövid szünet. Mosdó, lányok kifutkároztatása, hogy jól bírják a második részt is, beszélgetések ismerősökkel.
Majd Bella azzal kezdte a második részt, hogy a szünetben megkereste két hölgy is, hogy ők rákos betegek, az orvosok szinte lemondtak róla/uk, mit tegyenek a gyógyulásukért???
Bella pár mondatban beszél arról, hogy mindig egy lelki sérelem áll a dolgok hátterében, amin ha sikerül segíteni - sok erre alkalmas módszer létezik- ,akkor meg tudja gyógyítani az ember önmagát. A kérdező hölgy/ek, haragudtak Istenre, mert hagyja őket szenvedni.
Akkor egy fura érzés kapott el: bárcsak tudnám, kik azok a hölgyek, olyan szívesen beszélgetnék velük, hogy lássanak pozitív példát is, hátha erőt ad nekik.
És akkor olyan történt, mintha nem is én irányítanám magam: magasba emeltem a kezem.
Bella észrevett és felszólított.
"Szeretnék egy pozitív példával élni!" -mondtam, és kitört belőlem a sírás...
Lehívott magához és a kezembe adta a mikrofont. Alig bírtam megszólalni, annyira jött belőlem a sírás. De összeszedtem magam és belekezdtem. Hogy itt van egy 4 éves kislány, aki végigtáncolta és énekelte a ma estét, pedig a tavalyi évet majdnem végig az onkológián töltöttük. De túl van rajta, meggyógyult. És IGEN, igaza van Bellának, egy komoly sérelem állt a hátterében, amit helyre kellett tennem magamban. De hiszek benne, hogy kemény belső lelki munkával erre mindenki képes. És hát megéri!!!Hisz visszanyeri az életét!
Már nem emlékszem minden szavamra, de nagyjából ez volt a lényeg.
Amikor előre mentem tapssal kísértek, hogy legyen bátorságom kimenni, amikor a helyemre mentem, tapssal kísértek, mert talán eljutott a sok könny és elcsukló hangok között hozzájuk az üzenetem : Rendbe kell tennünk a lelkünk, hogy rendbe legyen a testünk is!
Mosolygó tekintetek kísértek utána a koncert végéig, majd egy hölgy odajött és azt mondta:Panna a jövő reménysége:)
Hogy aznap este egy hatalmas adag lelki fájdalmat sikerült otthagynom a sírás által, abban biztos vagyok! Hogy más a letett csomagomból, átalakítva, "kifényesítve" mit vett fel, nem tudom. De hiszek abban, hogy nem volt semmi véletlenül! Legalább egy ember volt ott, akinek ezeket a szavakat hallania kellett tőlem, hogy reményt és erőt kapjon!
És ehhez Bella kellett igazán, a kisugárzása és a dalai ereje! Köszönet érte!
.jpg)
A "jövő reménysége" a dinnyés táskás kis Panna. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése