Szinkronban lenni világunkkal

Amikor terhes voltam, mindenhol kismamákat láttam magam körül:) Most, hogy a gyerekonkológiát is megjártam, egyre több kisgyerekről derül ki a távoli környezetemben, hogy rákos. Amíg az első esetben ezek örömteli dolgok, addig a második eset már sokkal elszomorítóbb. De ilyen a szinkronicitás. Semmivel sem lett több kismama az idő alatt, hogy én is babát vártam, mégis, jobban fókuszáltam akkor a hozzám hasonló élethelyzetben lévő emberekre.
Ezek a  jelek pedig azt jelképezik, hogy most ezt kell megtapasztalnod, ez a te utad.
És ez mindenkivel így van, csak észre kell venni! A környezetünk rengeteg információt hordoz pillanatról pillanatra változva, de hogy abból a több millió információból mi épp miket veszünk észre, miket lát meg a szemünk és mi jut el a tudatunkig, az nagyban függ attól, hogy mi milyen tudatállapotban vagyunk és mire érzékenyek a "receptoraink". Ez ilyen dolgokra is igaz, mint például a hasonló élethelyzetben lévő emberek könnyebb észrevétele, de ez igaz a negatív és a pozitív történések észrevételére vonatkozóan is. Ha mi jó hangulatban vagyunk, ritkábban látjuk meg a negatívumokat, és ha mégis szembetűnővé válik egyik-másik, akkor is kevésbé hangol minket le, mint azokat az embereket, akik már eleve negatív hangulatban, rossz gondolatokkal telve a fejükben találkoznak szembe u.azzal a negatív történéssel. Ezért igaz az, hogy amilyen a mi belső világunk, olyan a külső is, amit érzékelünk magunk körül. Egy pesszimista, borúlátó ember számára sokkal nehezebben érzékelhető egy kellemes, vidám, vagy örömteli pillanat, hisz a gondolatai közt nem "jut be a fény", vagy ha mégis eljut hozzá, akkor sem tudja igazán értékelni azt.
És akkor még nem is mentünk igazán bele a dolgok lényegébe, miszerint minden történés semleges töltetű, egészen addig, amíg mi nem társítunk hozzá valamilyen töltést. 
És ha már így nézzük, akkor igen is, lehet egy komoly betegségben is pozitívumot találni. És meg s kell ezeket a pozitívumokat találni, hogy ne Isten csapásaként éljük meg.
Lássuk meg benne a erőpróbatételünket, a kitartásunk, elszántságunk próbatételét, az önismeret lehetőségét, az új tudást,ami hozzásegít a testünk egyre jobb megismeréséhez, stb.
Hiszen erről szól a földi ember élete: "minden rosszban van valami jó". 

A két pólusú világ legnagyobb üzenete az, hogy találd meg a rosszban a jót és vigyázz, mert a jó is rejt rosszat. Hiszen egyik a másik nélkül nem működne, így együtt tartják fenn az egyensúlyt.

Ezért, akármilyen nehézségek kerülnek utunkba, gondoljunk arra, hogy most ezt kell megtapasztalnunk, ennek helyes megoldásával tud a tudatunk fejlődni , azaz hálásaknak "kell" lennünk, hisz minden, ami minket ér, körülvesz és bennünk kialakul, minden értünk van!