Mindenkit sokkolva érint a téma, ha kiderül róla, hogy komoly betegsége van, de ha az egy "vétlen" kisgyermek, akkor még az idegenek is nagyobb sajnálatot éreznek. Mert ilyenkor felmerül a kérdés: de miért szenvednek ők, hiszen alig éltek még, a táplálkozásuk nem lehet annyira egészségtelen, a szervezetük nem halmozhatott még fel annyi méreganyagot, és lelkileg sem viselhette meg őket annyira még semmi, hogy abból például egy daganat kialakuljon. De akkor mégis hogy lehet beteg egy pár éves, netán pár hónapos gyermek?????
Kezdjük azzal, hogy a gyermekeink 9 hónapig az Anya testében élnek. Azt esznek, amit Anya eszik, az ő szívdobogását hallják napi 24 órán keresztül, az Anya hangját hallja legtöbbet, stb. szóval ők ketten egy egységet alkotnak. Egyre több pszichológiai irányzat, a kineziológia és spirituális nézetek vallják és bizonyítják, hogy személyiségünk érzelmi világa, későbbi cselekvéseink alapjai már a fogantatás pillanatától kezdően határozódnak meg. Ugyanis az Anya a gyermekével nemcsak testi, hanem lelki szinten is egységben van. Egy kineziológiai oldás, egy regressziós hipnózis során kiderülhet, hogy például egy egész életen át kísérő klausztrofóbia, pánikbetegség alapja a méhen belüli időszakban vagy épp a szüléskor történtekben keresendő.
Ha egy nem várt terhességből születik egy gyermek, sokszor nem is tudatosan, hanem csak tudattalanul, de az Anya a gyerekét hibáztatja élete megváltozásáért, ami kifejeződik a mozdulataiban, hanglejtésében, türelmében, szeretetében. Ami meghatározza a gyermek önképét, a világról alkotott véleményét, a szeretetről való fogalmát akár egy egész életen át is!
A gyermek megszületése után is még az Anya rezgését érzékeli a legjobban, hiszen még nem rendelkezik saját aurával, azaz energiamezővel kb. 3 éves koráig. Ez azt jelenti, hogy Anyja minden érzelmét szinte a sajátjaként éli meg, vagy legalábbis érzékeli, hogy a negatív érzelmektől "felbomlott az egyensúlya". Védőnők első reakciója, ha Anya aggódva érdeklődik, mit csináljon a nyűgös, folyton síró babájával, hogy nézze végig magát, hogy minden rendben van-e a saját hangulatával...
És ezt, mint egy görbe tükör, a gyerek azonnal Anya arcába mutatja! Kezdetben csak sírással, később, a nagyobb egyensúlyvesztést már komolyabb jelekkel tükrözi. Ilyenek a betegségek. És itt most nem arról van szó, hogy egy Anyának nem szabad rossz kedvűnek lennie legalább 3 évig, mert erre esély kb. 1 %!:)
De nagyon fontos, hogy a hosszabb ideig tartó negatív gondolatok, negatív érzések testi elváltozásokat tudnak okozni! Szóval érheti az embert rossz élmény és lehet ezáltal dühös, szomorú, agresszív, stb., de záros határidőn belül helyre kell(ene) tennie magában ezeket az érzéseket, hogy újra helyreálljon az egyensúly!
A gyerekeink pedig ezeket felnagyítva, sokkal hangsúlyosabban adják vissza nekünk, csak tudnunk kell olvasni a jeleket, dekódolni ezeket a kódokat!
És még sokszor elhangzik az a kérdés is, miért van egyre több súlyos beteg gyerek manapság???
Sok összetevője van, talán én sem ismerem mindet. Beszélhetünk a szennyezett környezetről, a mesterséges, vagy tápértékében sokkal gyengébb ételekről, a megnövekedett sugárzásokról ( rádióhullám, mobiltelefon - hálózat, földsugárzások, stb.), élhetetlen lakókörülmények, a friss levegő és a mozgás hiánya,...
De az is hozzátartozik a teljességhez, hogy a '90-es évektől egyre érzékenyebb lelkületű gyermekek születtek és születnek a mai napig is. Talán már sokan hallottak az Indigó gyerekekről, majd a Kristály, Szivárvány és Csillag gyerekekről. Eltérőek a magyarázatok és igazából nem is egyértelmű ennek a tulajdonságnak az előnye-hátránya, de minden esetre érzékenységük nem vonható kétségbe. Sajátos nevelési elvek alkalmazásával nagyobb eredményeket lehet elérni náluk, mint a berögzült dogmák és elvárások követésével.
És nemcsak a gyerekeink váltak érzékenyebbé, hanem mi is negatívabbakká! A világ afelé halad, hogy egyre nehezebben találjuk meg a kapcsolatot belső önmagunkkal, mert helyette minden mással elterelik a figyelmünket: TV, internet és egyéb csatornák, amin keresztül szinte csak a félelmet keltik, a negatív viselkedési mintákat mutatják, és persze a fogyasztást ösztönzik. A megélhetéshez szükséges biztonságunk egyre nagyobb veszélybe kerül : akár anyagilag értve, akár a közbiztonságot tekintve. Azt hiszem, nem kell részleteznem, mennyi forrása van a negatív érzelmeknek és gondolatoknak a XXI. századunkban.
Úgyhogy gyerekeinknek "sok feladatot" adunk ezzel az élhetetlen életminőségünkkel.
Ezért, ha betegséget produkál a pár hónapos gyerek, ne kitárt karral álljunk előtte, hanem nézzünk magunkba, hogy vajon mire is akarja felhívni a figyelmünket ez a betegség.
A gyermek kb. 3 éves koráig az édesanyja egyensúlyvesztését mutatja szinte 100%-ig.
3-tól 6-7 éves koráig anya és apa is lehet, de tapasztalatom szerint inkább anya és 7-től kb.14 éves koráig az apa lelki problémáit tükrözi kifelé.
Egy gyermek saját magának kb. a 14 éves kora után tud betegséget kreálni, ettől a kortól érdemes igazából őbenne keresni a kiváltó okokat.
Az önhibáztatás gondolatán gyorsan lépjünk túl,hisz ami belőlünk indult ki, mi hoztuk létre, abban az a jó, hogy rajtunk is múlik a megváltoztatása!!!! Tegyünk lépéseket a magunk megváltoztatására, és meglátjuk, minden megváltozik a környezetünkben is:)
Úgyhogy aktív részvétellel tudunk tenni gyermekeink gyógyulásáért!!!
A rövid, egy mondatos recept pedig nem más: Bocsáss meg magadnak, és bocsáss meg mindenki másnak, a saját érdekedben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése