Részletezzük...!

 ( Ez egy hosszú bejegyzés lesz, ehhez több zenét is kirakok:)http://www.youtube.com/watch?list=RD02yjprWxdr6q0&v=hdSMZTSRQNc&feature=endscreen&NR=1 )

Az, hogy a betegségeink nagy része lelki eredetű, még igen kevés ember számára elfogadható-elfogadott tény. De azért nem teljesen "légből kapott" kitaláció, hisz már egyre többen kutatták ennek lehetőségét.

Nézzük kicsit részletesebben:  Jön egy gondolat, ami mindig, egyre többször vissza-vissza tér bennünk, ez érzelemmé válik bennünk, és ehhez az érzelmi konfliktushoz tartozik egy bizonyos rezgés.Így jut át a lelki és mentális síkról a fizikai (testi) síkra az eltérés.A testünk pedig egy térképként működik, szimbolikusan azon a területen jelentkezik az elváltozás, amit ez a testrész jelképez.
Érdekes módon, a legtöbb betegség a konfliktus megoldási szakaszában lép fel és nem az aktív szakaszban. Ez mit jelent és miért van általában így? Amikor fellép a konfliktus, az agyunk minél több energiát szentel a megoldásának kitalálására. Ezért például az aktív szakaszban hidegek lesznek a végtagok, hisz a testünk több vért pumpál az agyba, hogy a megoldás kitalálására serkentse. Az aktív szakaszban a test szinte mindent megtesz azért, hogy helyre álljon újra az egyensúly. Ilyenkor szinte tünetmentes a betegség. Ha sikerül megoldani a konfliktushelyzetet, akkor jön egyfajta megkönnyebbülés, az "akciócsoport" pihenőt kap, jöhet egy fajta nyugalmi állapot a test számára: na, ilyenkor tűnik fel a közben kialakult betegség. Előjönnek a tünetek. És ezek mutatják meg igazán, hogy mennyire hosszú idő alatt sikerült megoldanunk a konfliktust, hiszen minél tovább szenvedtünk a megoldásával, annál nehezebb ellenfélként kell szembenéznünk betegségünkkel. Ezért nagyon fontos az IDŐ! Ne hagyjuk egyetlen negatív érzelmünknek se, hogy sokáig uralja agyunkat, gondolatainkat, mert egy idő után már testünket is ezek fogják uralni, betegség formájában.

Murák Tibor: Intelem

"Aki egy kicsit is
szívedben lakozik,
vigyázzál rá nagyon,
mert hozzád tartozik.

Ne váljál el tőle,
sohasem haraggal,
ha megbánt is néha
kéretlen szavakkal.

Nem tudni, hogy holnap
felkel-e még napunk,
nem tudni, hogy holnap
hallja-e még szavunk.

Nem tudni, hogy vajon
lehet-e még újra,
elmondani neki,
amit jó lett volna...

Ne feküdj le soha,
szívedben haraggal,
mert nem tudni soha,
hogy mit hoz a hajnal.

Nem tudni sohasem,
hogy lesz-e még új napunk,
örökre megbánva
oktalan haragunk... "

Nagyon egyszerű, de annál fontosabb esti gyakorlat az, ha végiggondoljuk a napunkat és magunkban megbocsátunk mindenkinek, aki megbántott minket, bocsánatot kérünk mindenkitől, akit megbánthattunk, és megbocsátunk magunknak!

" Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek!"

És most nézzük azt a betegséget, aminek a kiváltó okára még a mai napig nem jöttek rá a tudósok, és ezáltal a gyógyítására sem. Hisz magunk közt szólva, a kemoterápia és a sugarazás nem gyógymód, inkább egy erőteljes kiirtása mindennek, az egészségesnek és a káros sejteknek is!

A RÁK:

Az ÚJMEDICINA rákról való véleményét nem részletezném, mert aki végignézte a videókat, azok egy elég logikus levezetést kaphatnak.
Csak röviden nézzük, milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy biztosan betegség legyen az "eredménye": 

1. Drámai, megrázó, felzaklató vagy egyben lehangoló és elszomorító élethelyzet, érzelmi konfliktus megélése.

2. Ez az élethelyzet váratlan, teljes megdöbbenést okoz számunkra, nem tudunk választani vagy nincs is választási lehetőségünk.

3. Megütközést váltson ki bennünk: "erre aztán sosem gondoltam volna"-érzés.

4. Elszigeteltséget okozzunk magunknak azzal, hogy erről a konfliktusról nem akarunk, nem tudunk senkivel beszélni. Ennek oka lehet a szégyenérzet, a bizalmatlanság vagy akár annyi, hogy nem szeretünk beszélni erről a konfliktusról, mert újból és újból átéljük a történteket, amit viszont legszívesebben elfelejtenénk!

5. Átmenetileg nincs ennek a konfliktusnak megoldása.

Ha ezek a feltételek mind teljesülnek, akkor beindul ez a biológiai elváltozás a testben.

A konfliktusoktól nem tudjuk megvédeni magunkat, naponta érnek minket. De azok intenzitása, a megoldásához szükséges idő hossza határozza meg igazán, hogy mennyire nagy mértékű testi elváltozás fogja követni. A félelem pedig csak ront a helyzeten.

"A félelem a konfliktus-intenzitás hajtóanyaga!"

Arról egyre többet lehet hallani, hogy nap mint nap keletkeznek rákos sejtek mindannyiunk testében. Hogy miért nem alakul ki mindenkiben mégis ez a betegség? Mert egészséges immunrendszerünk védekezni tud a rákos sejtek ellen. Az erős sokk, a feldolgozatlan sérülés blokkolja védekezőrendszerünket, így elindulhat egy sejtburjánzás.

Megoldás menete: elemezzük kívülállóként életünket, találjuk meg ezt a blokkot, nézzünk szembe magunkkal, miért nem sikerült ezt megoldanunk vagy feldolgoznunk, gondoljuk végig, hogy abba az irányba halad-e az életünk, amit terveztünk magunknak, amiről régebben álmodoztunk? Rúgjuk fel a magunk és a környezetünk által felállított korlátokat, hogy megtalálhassuk szabadságunkat és Isteni Én-ünket. Tanuljunk meg NEM-et mondani, kiállni önmagunkért és ismerjük meg igazi önvalónkat. Segítsük magunkat, hogy a testi túlburjánzás lelki-szellemi aktivitássá váljon át.


És most nézzük a legtipikusabb daganatos megbetegedések lelki hátterét:


-AGYDAGANAT: Az erős érzelmi sokk mögött elfojtott érzelmek, mély lelkifurdalás, múltban átélt szenvedések állnak. Ezek olyan emberhez köthetők, akit valaha nagyon szeretett a beteg, de sokat szenvedett tőle, esetleg még a jelenben is gyűlöli vagy fél tőle. Emellett az agydaganatos beteg (kisgyereknél a szülője) nagyon makacs, csökönyös típus, nem enged változtatni látásmódján. ezen kívül zárkózottság, bizalmatlanság jellemzi.
Mivel az agy a testünk irányító központja, ezek az emberek lelki-szellemi fejlődésüket elnyomják, melynek következménye a testi kinyilvánulás: sejtburjánzás.

Merjük bevállalni a kihívásokkal teli, ám életmentő szellemi és lelki fejlődést és ezzel tehermentesítjük testünket.
Ehhez tartozik az élet változásainak könnyebb elfogadása, nyílt szívvel való élet, meg kell tudni bízni önmagunkban és a környezetünkben, hogy a "kinyílásunkkal" együtt a JÓ is be tudjon áramolni életünkbe.

- BŐRRÁK: a bőr a határunkat jelképezi, ez jelenti a kapcsolatunkat a külvilággal,és a kommunikáció illetve a gyengédség szimbóluma is.

 Bőrelváltozásaink jelzik a belsőnk kapcsolatát a környezetünkkel. Akin bőrelváltozások vannak, az nem rendelkezik elég önbizalommal, így az önértékelését a környezettől jövő visszajelzésekre alapozza, a bőrbetegségeivel pedig igyekszik távol tartani magát a  külvilágtól. Ha képes lesz arra, hogy érzelmeit és belső világát( lelki és szellemi világát) kommunikálni tudja a külvilág felé, bőre megszépül, tisztább és lágyabb lesz.  

Merjünk nyitni a világ felé, éljük át a világ iránti szeretetünket. Bízzunk magunkban annyira, hogy képesek vagyunk saját erőből megvédeni határainkat.

- CSONTRÁK:  a csontok a stabilitásunkat, szilárdságunkat és a normáknak való megfelelést jelképezik. Oly mértékben eltértünk ősi, eredeti fejlődési irányunktól, hogy a mentális és lelki problémát a szervezet testi szinten akarja kifejezésre juttatni. Így alakul ki a az elfajult sejtburjánzás. Leggyakoribb kiváltó érzése az önérzet erőszakos megsértését követő frusztráció. A csontok azoknak a törvényeknek és alapelveknek a szerkezetére utalnak, amelyekkel nap mint nap szembesülnünk kell és amelyeket a tekintély (szülők, tanárok, stb) tartat be velünk, hogy legyen tartásunk és rend uralkodjék körülöttünk. A minket mélyen érintő önértékelési probléma a "csontunkig hatol".

Kérdőjelezzük meg életünk régi, idejét múlt, ránk örökített szerkezeteit, amik életünk alapjait nyújtották eddig, és építsük le őket kíméletlenül és adjunk teret a szabad és saját gondolatainknak, hogy ezek tudják megalapozni ettől kezdve életünket. Ne zavarjon, ha ezzel kilépünk a konvenciókból, ha merészek és talán mások számára érthetetlen ötleteinkre építjük fel "új" életünket! Építsük fel saját elképzeléseink szerint életünket, és hagyjuk el a szülői mintákat. Tanuljuk meg a határtalan szeretetet, szabaduljunk meg az idegen döntésektől, a saját vagy a "szerzett" elveinktől, éljünk úgy, hogy kifejezésre tudjuk juttatni önmagunkat. És akkor megerősödik az önértékelésünk.

Csontok jelentése: 
Felkar:  erő, hatalom,kitartás szimbóluma.
Alkar: az emelő erő, megkapaszkodni, megtartani magam a világban
Felső comb csont: előrehaladás, lendületesség, és a kicsapongás, mértéktelenség jelképe is.
Alsó lábszár: elrugaszkodás, a spontaneitás (ugrásra kész),  (Achilles-ín: a legérzékenyebb hely) helyes időzítéssel történő elrugaszkodás, kilépés egy terhes helyzetből.
Gerincoszlop: tartás és rugalmasság, statikusság és dinamizmus. "egyenesség", becsületesség, összekötő tengely ég és föld között. Az emberré válás jelképe a kiegyenesedett gerincoszlop.
Állkapocs:  (alsó állcsont) akaraterő, kitartás ("átrágja magát v.min") és érvényesülési képesség ("nagyot harap v.miből")
Borda:  biztonság, védelem, alkalmazkodás a polaritáshoz (légzés ritmusához)
Hát: hordás, teherbírás, támasz

...

"Kezdjetek el élni":)

Sok emberrel találkoztam már, akik lelki segítőként igyekeztek tanácsokat adni, példákat mondani és megoldást kínálni másoknak egy-egy problémára. Ez azért is könnyebb, hiszen kívülállóként könnyebben rá lehet látni valaki életére, jobban lehet látni annak buktatóit, hibáit és talán az ezekre vonatkozó megoldást is.
Még a jó szándékot sem tudom kétségbe vonni sokuknál. De magamban is láttam ennek a viselkedésnek a buktatóit. A nagy "segítési-vágy" nem elég. SŐT! Néha még rontani is képes a helyzeten. Jártam már úgy, hogy lelkesedésem ellenszenvet váltott ki az illetőből, nem értett meg, megharagudott "erőszakosságomon", és megnyílás helyett bezárkózott előttem. Komoly tanulságok ezek, hisz meg kell tanulni tiszteletben tartani mások szándékát és meg kell várni, amíg kialakul bennük a segítségkérés szándéka.
Meg kell érnie bennük a változtatás iránti szándék.Hogy ez kiben mitől jön el, nagyon eltérő. Szeretem ezt a dalt, talán ez is segíthet valakinek, hogy végre akarjon tenni magáért:)

"Kezdjetek el élni"
Azt tapasztaltam, hogyha én változom, változtatok a gondolataimon, a dolgokhoz való hozzáállásomon, megindul egy változás is a környezetemben. Mert minden belőlünk indul ki. És ha bízom magamban, elhiszem magamról, hogy talán a szavaimmal, a mosollyal, ami a boldogságomat és pozitivizmusomat tükrözi és a szememben csillogó fénnyel reményt, segítséget tudok adni egy-egy embernek ebben a nehéz élethelyzetben, akkor igenis, sikerülni fog!
És ettől válik a Segítő hitelessé. Nem meggyőzni akar a szavaival, hanem elültet egy-két gondolat-magot, és a személye reményt és erőt sugároz. Hogy végig lehet csinálni, csak meg kell találnia mindenkinek a saját Útját a gyógyuláshoz.

Szinkronban lenni világunkkal

Amikor terhes voltam, mindenhol kismamákat láttam magam körül:) Most, hogy a gyerekonkológiát is megjártam, egyre több kisgyerekről derül ki a távoli környezetemben, hogy rákos. Amíg az első esetben ezek örömteli dolgok, addig a második eset már sokkal elszomorítóbb. De ilyen a szinkronicitás. Semmivel sem lett több kismama az idő alatt, hogy én is babát vártam, mégis, jobban fókuszáltam akkor a hozzám hasonló élethelyzetben lévő emberekre.
Ezek a  jelek pedig azt jelképezik, hogy most ezt kell megtapasztalnod, ez a te utad.
És ez mindenkivel így van, csak észre kell venni! A környezetünk rengeteg információt hordoz pillanatról pillanatra változva, de hogy abból a több millió információból mi épp miket veszünk észre, miket lát meg a szemünk és mi jut el a tudatunkig, az nagyban függ attól, hogy mi milyen tudatállapotban vagyunk és mire érzékenyek a "receptoraink". Ez ilyen dolgokra is igaz, mint például a hasonló élethelyzetben lévő emberek könnyebb észrevétele, de ez igaz a negatív és a pozitív történések észrevételére vonatkozóan is. Ha mi jó hangulatban vagyunk, ritkábban látjuk meg a negatívumokat, és ha mégis szembetűnővé válik egyik-másik, akkor is kevésbé hangol minket le, mint azokat az embereket, akik már eleve negatív hangulatban, rossz gondolatokkal telve a fejükben találkoznak szembe u.azzal a negatív történéssel. Ezért igaz az, hogy amilyen a mi belső világunk, olyan a külső is, amit érzékelünk magunk körül. Egy pesszimista, borúlátó ember számára sokkal nehezebben érzékelhető egy kellemes, vidám, vagy örömteli pillanat, hisz a gondolatai közt nem "jut be a fény", vagy ha mégis eljut hozzá, akkor sem tudja igazán értékelni azt.
És akkor még nem is mentünk igazán bele a dolgok lényegébe, miszerint minden történés semleges töltetű, egészen addig, amíg mi nem társítunk hozzá valamilyen töltést. 
És ha már így nézzük, akkor igen is, lehet egy komoly betegségben is pozitívumot találni. És meg s kell ezeket a pozitívumokat találni, hogy ne Isten csapásaként éljük meg.
Lássuk meg benne a erőpróbatételünket, a kitartásunk, elszántságunk próbatételét, az önismeret lehetőségét, az új tudást,ami hozzásegít a testünk egyre jobb megismeréséhez, stb.
Hiszen erről szól a földi ember élete: "minden rosszban van valami jó". 

A két pólusú világ legnagyobb üzenete az, hogy találd meg a rosszban a jót és vigyázz, mert a jó is rejt rosszat. Hiszen egyik a másik nélkül nem működne, így együtt tartják fenn az egyensúlyt.

Ezért, akármilyen nehézségek kerülnek utunkba, gondoljunk arra, hogy most ezt kell megtapasztalnunk, ennek helyes megoldásával tud a tudatunk fejlődni , azaz hálásaknak "kell" lennünk, hisz minden, ami minket ér, körülvesz és bennünk kialakul, minden értünk van!

Most jöjjön egy friss élményem története:

Hozzá egy kis zene: http://www.youtube.com/watch?v=V_cHQ2AbNkY

Április 4-én (jéééé, a felszabadulást ünnepeltük valamikor még ezen a napon :-) ), sikerült eljutnom Bagdi Bella pécsi koncertjére! Már vártam nagyon, mert amit a neten láttam, hallottam, az nagyon tetszett vele kapcsolatosan. Úgy alakult, hogy a kislányomat is magammal vittem, és egy kedves ismerősömmel, meg az ő kis 5 éves szomszéd lányával együtt, négyen mentünk el.
Nagyon kellemes benyomás ért már akkor, amikor Bella adta a karszalagot nekünk, kedvesen üdvözölt minket és persze Pannát is, mint gyerekvendéget.
A legpraktikusabbnak a leghátsó sort tartottuk, hogy ott a lányok szabadon, másokat nem zavarva fognak tudni táncolni:) Ez így is lett. Elkezdődött a koncert és én nagyon hamar a hatása alá kerültem. Egy-egy röpke pillanatra "megzavartak" a lányok a teljes belemélyülésbe, mert "fél szem, fél fül mindig a figyelésé..."egy anya számára, de nagyon jó hangulat kerekedett körülöttünk, a lányok is hamar bekapcsolódtak az énekekbe. Aztán már táncpartnerük is lett a főszervező személyében, szóval jól elvoltak.:)
Azt éreztem, ahogy hallgatja valaki Bella szavait, énekét, már az sokat nyit a szívén, de amint közösen elkezd vele énekelni, esetleg be is csukja a szemét hozzá és kizárja a külvilágot, nagyon felemelő élményben lehet része!
Aztán jött egy rövid szünet. Mosdó, lányok kifutkároztatása, hogy jól bírják a második részt is, beszélgetések ismerősökkel.
Majd Bella azzal kezdte a második részt, hogy a szünetben megkereste két hölgy is, hogy ők rákos betegek, az orvosok szinte lemondtak róla/uk, mit tegyenek a gyógyulásukért???
Bella pár mondatban beszél arról, hogy mindig egy lelki sérelem áll a dolgok hátterében, amin ha sikerül segíteni - sok erre alkalmas módszer létezik- ,akkor meg tudja gyógyítani az ember önmagát. A kérdező hölgy/ek, haragudtak Istenre, mert hagyja őket szenvedni.
Akkor egy fura érzés kapott el: bárcsak tudnám, kik azok a hölgyek, olyan szívesen beszélgetnék velük, hogy lássanak pozitív példát is, hátha erőt ad nekik.
És akkor olyan történt, mintha nem is én irányítanám magam: magasba emeltem a kezem.
Bella észrevett és felszólított.
"Szeretnék egy pozitív példával élni!" -mondtam, és kitört belőlem a sírás...
Lehívott magához és a kezembe adta a mikrofont. Alig bírtam megszólalni, annyira jött belőlem a sírás. De összeszedtem magam és belekezdtem. Hogy itt van egy 4 éves kislány, aki végigtáncolta és énekelte a ma estét, pedig a tavalyi évet majdnem végig az onkológián töltöttük. De túl van rajta, meggyógyult. És IGEN, igaza van Bellának, egy komoly sérelem állt a hátterében, amit helyre kellett tennem magamban. De hiszek benne, hogy kemény belső lelki munkával erre mindenki képes. És hát megéri!!!Hisz visszanyeri az életét!
Már nem emlékszem minden szavamra, de nagyjából ez volt a lényeg.
Amikor előre mentem tapssal kísértek, hogy legyen bátorságom kimenni, amikor a helyemre mentem, tapssal kísértek, mert talán eljutott a sok könny és elcsukló hangok között hozzájuk az üzenetem : Rendbe kell tennünk a lelkünk, hogy rendbe legyen a testünk is!
Mosolygó tekintetek kísértek utána a koncert végéig, majd egy hölgy odajött és azt mondta:Panna a jövő reménysége:)
Hogy aznap este egy hatalmas adag lelki fájdalmat sikerült otthagynom a sírás által, abban biztos vagyok! Hogy más a letett csomagomból, átalakítva, "kifényesítve" mit vett fel, nem tudom. De hiszek abban, hogy nem volt semmi véletlenül! Legalább egy ember volt ott, akinek ezeket a szavakat hallania kellett tőlem, hogy reményt és erőt kapjon!
És ehhez Bella kellett igazán, a kisugárzása és a dalai ereje! Köszönet érte!

A "jövő reménysége" a dinnyés táskás kis Panna. :-)

Ha a gyerekünk beteg...

A mai téma egy kicsit felborzolhatja a kedélyeket, ellenállást válthat ki sok emberből, de itt az ideje, hogy rátérjünk a gyerekekre is!
Mindenkit sokkolva érint a téma, ha kiderül róla, hogy komoly betegsége van, de ha az egy "vétlen" kisgyermek, akkor még az idegenek is nagyobb sajnálatot éreznek. Mert ilyenkor felmerül a kérdés: de miért szenvednek ők, hiszen alig éltek még, a táplálkozásuk nem lehet annyira egészségtelen, a szervezetük nem halmozhatott még fel annyi méreganyagot, és lelkileg sem viselhette meg őket annyira még semmi, hogy abból például egy daganat kialakuljon. De akkor mégis hogy lehet beteg egy pár éves, netán pár hónapos gyermek?????

Kezdjük azzal, hogy a gyermekeink 9 hónapig az Anya testében élnek. Azt esznek, amit Anya eszik, az ő szívdobogását hallják napi 24 órán keresztül, az Anya hangját hallja legtöbbet, stb. szóval ők ketten egy egységet alkotnak. Egyre több pszichológiai irányzat, a kineziológia és spirituális nézetek vallják és bizonyítják, hogy személyiségünk érzelmi világa, későbbi cselekvéseink alapjai már a fogantatás pillanatától kezdően határozódnak meg.  Ugyanis az Anya a gyermekével nemcsak testi, hanem lelki szinten is egységben van. Egy kineziológiai oldás, egy regressziós hipnózis során kiderülhet, hogy például egy egész életen át kísérő klausztrofóbia, pánikbetegség alapja a méhen belüli időszakban vagy épp a szüléskor történtekben keresendő.
Ha egy nem várt terhességből születik egy gyermek, sokszor nem is tudatosan, hanem csak tudattalanul, de az Anya a gyerekét hibáztatja élete megváltozásáért, ami kifejeződik a mozdulataiban, hanglejtésében, türelmében, szeretetében. Ami meghatározza a gyermek önképét, a világról alkotott véleményét, a szeretetről való fogalmát akár egy egész életen át is!

A gyermek megszületése után is még az Anya rezgését érzékeli a legjobban, hiszen még nem rendelkezik saját aurával, azaz energiamezővel kb. 3 éves koráig. Ez azt jelenti, hogy Anyja minden érzelmét szinte a sajátjaként éli meg, vagy legalábbis érzékeli, hogy a negatív érzelmektől "felbomlott az egyensúlya". Védőnők első reakciója, ha Anya aggódva érdeklődik, mit csináljon a nyűgös, folyton síró babájával, hogy nézze végig magát, hogy minden rendben van-e a saját hangulatával...
És ezt, mint egy görbe tükör, a gyerek azonnal Anya arcába mutatja! Kezdetben csak sírással, később, a nagyobb egyensúlyvesztést már komolyabb jelekkel tükrözi. Ilyenek a betegségek. És itt most nem arról van szó, hogy egy Anyának nem szabad rossz kedvűnek lennie legalább 3 évig, mert erre esély kb. 1 %!:)
De nagyon fontos, hogy a hosszabb ideig tartó negatív gondolatok, negatív érzések testi elváltozásokat tudnak okozni! Szóval érheti az embert rossz élmény és lehet ezáltal dühös, szomorú, agresszív, stb., de záros határidőn belül helyre kell(ene) tennie magában ezeket az érzéseket, hogy újra helyreálljon az egyensúly!

A gyerekeink pedig ezeket felnagyítva, sokkal hangsúlyosabban adják vissza nekünk, csak tudnunk kell olvasni a jeleket, dekódolni ezeket a kódokat!
És még sokszor elhangzik az a kérdés is, miért van egyre több súlyos beteg gyerek manapság???

Sok összetevője van, talán én sem ismerem mindet. Beszélhetünk a szennyezett környezetről, a mesterséges, vagy tápértékében sokkal gyengébb ételekről, a megnövekedett sugárzásokról ( rádióhullám, mobiltelefon - hálózat, földsugárzások, stb.), élhetetlen lakókörülmények, a friss levegő és a mozgás hiánya,...
De az is hozzátartozik a teljességhez, hogy a '90-es évektől egyre érzékenyebb lelkületű gyermekek születtek és születnek a mai napig is.  Talán már sokan hallottak az Indigó gyerekekről, majd a Kristály, Szivárvány és Csillag gyerekekről.  Eltérőek a magyarázatok és igazából nem is egyértelmű ennek a tulajdonságnak az előnye-hátránya, de minden esetre érzékenységük nem vonható kétségbe. Sajátos nevelési elvek alkalmazásával nagyobb eredményeket lehet elérni náluk, mint a berögzült dogmák és elvárások követésével.

És nemcsak a gyerekeink váltak érzékenyebbé, hanem mi is negatívabbakká! A világ afelé halad, hogy egyre nehezebben találjuk meg a kapcsolatot belső önmagunkkal, mert helyette minden mással elterelik a figyelmünket: TV, internet és egyéb csatornák, amin keresztül szinte csak a félelmet keltik, a negatív viselkedési mintákat mutatják, és persze a fogyasztást ösztönzik. A megélhetéshez szükséges biztonságunk egyre nagyobb veszélybe kerül : akár anyagilag értve, akár a közbiztonságot tekintve. Azt hiszem, nem kell részleteznem, mennyi forrása van a negatív érzelmeknek és gondolatoknak a XXI. századunkban.

Úgyhogy gyerekeinknek "sok feladatot" adunk ezzel az élhetetlen életminőségünkkel.

Ezért, ha betegséget produkál a pár hónapos gyerek, ne kitárt karral álljunk előtte, hanem nézzünk magunkba, hogy vajon mire is akarja felhívni a figyelmünket ez a betegség.

A gyermek kb. 3 éves koráig az édesanyja egyensúlyvesztését mutatja szinte 100%-ig.
3-tól 6-7 éves koráig anya és apa is lehet, de tapasztalatom szerint inkább anya és 7-től kb.14 éves koráig az apa lelki problémáit tükrözi kifelé. 
Egy gyermek saját magának kb. a 14 éves kora után tud betegséget kreálni, ettől a kortól érdemes igazából őbenne keresni a kiváltó okokat.


Az önhibáztatás gondolatán gyorsan lépjünk túl,hisz ami belőlünk indult ki, mi hoztuk létre, abban az a jó, hogy rajtunk is múlik a megváltoztatása!!!! Tegyünk lépéseket a magunk megváltoztatására, és meglátjuk, minden megváltozik a környezetünkben is:)

Úgyhogy aktív részvétellel tudunk tenni gyermekeink gyógyulásáért!!!

A rövid, egy mondatos recept pedig nem más: Bocsáss meg magadnak, és bocsáss meg mindenki másnak, a saját érdekedben!

Testünk, elménk, szívünk megtisztítása segíthet a teljes gyógyulásban

A mai témám kicsit újra visszakanyarodik a testi szintre, mert tegnap találkoztam egy (újabb)videóval, melyben ismét a rák legyőzhetőségéről esik szó.

Egyre több helyen jelenik meg olyan vélemény, mi szerint a rák legyőzéséhez hozzá tartozik a testünk méregtelenítése és lúgosítása. De ez más betegségek gyógyulási feltétele is egyben. Ugyanis a szervezet öngyógyító mechanizmusa lúgos állapotban indul be erőteljesen. Ez a 7 feletti, de igazából a 7,5-es pH-jú szervezetre igaz.

Ebben a riportban megemlítésre kerül a gyógyulásba vetett hit hatalmas ereje, mely spontán gyógyuláshoz vezethet! Ezt a nézetet támasztják alá a Placebo-kísérletek, azaz a gyógyszernek "álcázott" tabletták hatékony gyógyító hatása. Amikor egy adott betegségben szenvedő embereknek "csodaszerként" bemutatott tabletták szedése sikeres gyógyuláshoz vezetett, mely a gondolat teremtő erejének és az optimista hangulat gyógyító erejének ékes bizonyítéka.
Ezt kellene tanítani gyermekeinknek az óvodákban, iskolákban, mert erre sokkal nagyobb szükségük lenne, mint hogy melyik költő vajon mit érthetett azalatt a sor alatt a verse végén, vagy hogy három ismeretlenes egyenletet hogyan kell megoldani. Félreértés ne essék! Tanuljanak ilyet is, de már akkor, amikor a saját testük részeit (test-lélek-szellem), illetve elméjük működését ismerik. Hiszen ez a tudás teremtené meg leginkább a prevenciót, azaz a betegségek kialakulásának megelőzését. Ehelyett nemcsak ezt a tudást nem osztják meg széles körben, de még azt sem igazán hagyják, hogy magunktól ezekre rájöjjünk, hiszen minden médiában arra törekednek, hogy "elbutítsanak" minket, teletömik felesleges információkkal agyunkat (merthogy nekem miért kell arról tudnom, épp melyik, "alig tehetséges,ám sztárolt" énekes szakított 3 hét alatt a 10. barátnőjével?????) És itt most hosszasan tudnám sorolni a számomra teljesen felesleges információk hadát.... De nem szeretném az olvasó elméjét sem tovább terhelni felesleges információkkal:-)))

Gondolkodjunk el azon,mekkora  pénztőkéjű iparágak mennének tönkre akkor, ha az emberek rádöbbennének saját betegségeik legyőzhetőségének "titkára"! Pedig ez a "titok" csak azért van ekkora homályban, mert tudatosan homályban tartják azok, akiknek érdekében áll ezt eltitkolni előlünk. Akik abból keresnek milliárdokat, hogy kihasználják az emberek tudatlanságát és az abból eredő félelmüket. Pedig ez a tudás mindannyiunkban benne van, genetikailag! És ez nem egy összeesküvés-elmélet!

Csak elme-nyitogatás:)